Csipkebogyó

(Rosa Canina)

A vadrózsát csipkerózsának, gyepűrózsának, ebrózsának is nevezik,
a botanikusok pedig Rosa canina néven emlegetik.
Élénkpiros áltermése a csipkebogyó,
mely az egyik leghatásosabb gyógynövényünk.

Köztudott, hogy a csipkebogyó
tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrom.
A C-vitamin növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességünket,
ezért kiváló meghűléses betegségek ellen.
Ám ezen kívül szép számban találhatunk benne
cukrot, pektint, gyümölcssavakat, magnéziumot,
vasat, kalciumot, illóolajat, cseranyagot, nyomokban karotint,
B1-, B2-, K- és P- vitaminokat.

Magas magnéziumtartalmának köszönhetően
fontos szerepe van a szív-és érrendszeri betegségek,
keringési zavarok gyógyításában,

ugyanakkor serkenti a gyomornedvek működését,
csökkenti a vérnyomást és idegnyugtató is.


Felhasználási módok:

A csipkebogyót sokféleképpen fogyaszthatjuk;

teát, lekvárt, szörpöt, mártást, levest, likőrt,

bort, pálinkát is készíthetünk belőle.

Keverhetjük az áttört csipkehúst joghurtba (ideális a Fitline joghurt),

kefirbe illetve ásványvízbe. A csipkebogyó készítmények jól használhatók

erősítő, üdítő és élvezeti célokra is.

Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben,

gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák

A leggyakrabban teaként használják.

A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban,

meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó.

Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra,

bélhurut és hörghurut esetén.

Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú.

 

 

A sült gesztenye illata elsősorban a hideg téli estéket juttatja eszünkbe.

Ám a termését ősszel szüretelik, és már lehet is kapni néhány helyen.

Aszelíd gesztenye csak az 5. évben hozza meg első termését.


Nincs rokonság a szelíd
és a vad fajták között

A szelídgesztenye a bükkfafélék (Fagaceae) családján belül

a Castanea nemzetségbe tartozik.

Magyarország leghosszabb életű gyümölcsfaja,

Kőszegen és környékén akár 6-700 éves példányai is előfordulnak,

pedig eredetileg nem ezen a vidéken őshonos,

hanem inkább Észak-Amerikában, Kelet-Ázsiában és Dél-Európában.
Gesztenyeünnep

Van, ahol évszázadok óta rendeznek „Geszenyeünnepet”.

Például Toszkána Marradi nevű falujában október minden hétvégéjén

e csemege tiszteletére gyűlnek össze az emberek.

Az utcán csábítóan kelletik magukat a házi készítésű l

ekvárok, mézek, borok, szörpök, pálinkák…
Miért jó?

A gesztenye legfőbb jellemzője, hogy rendkívül sok szénhidrátot -

100 grammja 28-44 grammot -, azon belül pedig 17-25 % keményítőt tartalmaz.

Ugyancsak gazdag zsír-, olaj- és fehérjeforrás (4,8%).

Ennél fogva nem kifejezetten fogyókúrás étel,

de a többi hasonló felhasználású maghoz képest valamivel soványabb.

100 grammja feldolgozatlanul, azaz például cukor hozzáadása nélkül

180-210 kcal (mintegy 700-800 kJ) energiát rejt.

8,1 gramm növény rostot is megeszünk vele.

Vitamintartalma kevésbé markáns, leginkább C-vitamint (27,3 mg)

lelhetünk benne, E- és B1-, B2- és B6-vitamint,

némi niacint és pantoténsavat tartalmaz.

Az ásványi anyagok közül sok káliumot (640 mg), 82 mg foszfort,

kalciumot, magnéziumot tartalmaz.

A nyomelemek közül a vas, cink, mangán

és a réz található meg benne jelentősebb mennyiségben.


Élelmiszerszűkében a gesztenye jól tárolható,

keményítőben gazdag magja jelentette Nyugat-Európa számos területén a túlélést.

Egyetlen fa termése elegendő volt egy fő téli élelmezésére.

A nincstelenek számára ezért a közös területen jelöltek ki egy-egy gesztenyefát.


A szelídgesztenyeméz sötétbarna színű, az egyik legfinomabb,

különleges aromájú, de ritka mézféle.

Úgy tartják, hogy visszérproblémák és trombózis megszüntetésére is alkalmas.

Fája, virágja, kérge és maghéja egyaránt sok tannint tartalmaz,

melynek érösszehúzó, vérzéscsillapító hatása

jó szolgálatot tesz hasmenés idején vagy vérző sebek kezelésénél.

Leveleinek és kérgének cseranyagai

(galluszsav, ellagsav, quercetin, castalagin) gyulladásgátló,

összehúzó és köptető hatásúak.

Forrázatát lázas betegségek ellen adták,

illetve gargarizáló szerként légúti gyulladásos betegségek

és kínzó köhögés kezelésére.

A levelek hatóanyagai reumás panaszok, hátfájás, ízületi merevség ellen

és izomlazítónak is jónak bizonyultak.


Hogyan fogyasszuk?

Nyersen is ehető, lisztes, édeskés, burgonyára emlékeztető íze van.

A keményítőből felszabaduló cukor édes ízéből

csak azoknak ad kóstolót, akik sokáig rágják.


Az utcai sült gesztenyét kínáló gesztenyeárusok szerte Európában kedveltek,

főként télen. Hasonlóképpen otthon is készülhet sült gesztenye.

A beáztatott, de legalábbis kiszáradástól megóvott szemek kerek végén

a barna héjat éles késsel kereszt alakban be kell vágni,

és a sütőben addig sütni, míg a héjak fel nem görbülnek,

hogy a bél kiszedhető legyen.


A tejszínhabos gesztenyepüré magyar specialitásból vált jellegzetes,

monarchiabeli cukrászati csemegévé,

Ausztrián és Horvátországon kívül máshol nem ismerik.

A masszából finom süteménytöltelékek, krémek is készíthetők.

amit már más országok konyhái is ismernek.


Korzikán a Pietra sör alapanyaga.

A sziget híres a szárított gesztenye pörkölésével,

majd megőrlésével készült gesztenyelisztjéről,

amivel levest készítenek.

Az olasz Piemont tartományban részben gesztenyelisztből készül a helyi gnocci.

A gesztenye nagyon jól illik vadhúsokhoz és különböző káposztás ételekhez,

megfőzve a burgonyaköretet helyettesítheti.

Kőszeg vidékén burgonyához hasonlóan,

főve eszik, lisztjét pedig tejben megfőzve fogyasztják.
Tippek, tanácsok


Néhány szem zöld szelídgesztenyét a gyümölcsöstálba helyezve,

elűzhetjük onnan a muslicákat, mert azok valamiért nem szeretik jelenlétét.

A barna gesztenyék pedig a ruhásszekrényben

molyriasztóként lehetnek hasznunkra.

A gesztenye-keményítő nem csak étkezési célokra,

de - ahogy eleink is tették - ruhák keményítésére is használható.

Maghéját és leveleit samponkészítésre használják;

a hajszálaknak aranyosan csillogó fényt ad.

 

 

A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik.

Perzsiából és Közép-Ázsiából származik.

Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe,

házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható.

Csonthéjas termése a dió.

Mi van benne?

A levéldrog naftokinon származékokat (juglont),

cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.

A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.

Mire jó?

Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek,

ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák,

aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott.

Belsőleg csak a népgyógyászat használja elvétve.

A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.

A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják.

Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

Konyhai felhasználás:

A dió termését (dióbél) sokféleképpen használják a háziasszonyok:

sütemények, kalácsok, tészták elkészítésénél.

Zölddió befőtt és likőr is készíthető belőle.

Jó tudni!

Ha kesztyű nélkül szedjük le a dióról a kopácsot,

erős színezőanyagai miatt a kezünk sötét barnás színű lesz,

ami viszont nem vált ki allergiát, de csak nagyon nehezen távolítható el,

mosható le. Idővel a lekopás vagy citromos bedörzsölés segíthet.

 

Elfeledett gyógynövény - Kökény

Szólj hozzá