A szépen terített asztal mindig felemelő,

de különösen nagy jelentőségű,

ha ünnepi alkalom hozza össze a családot, barátokat.

A meghitten körbeült asztal ilyenkor a legszebb.

Nem mindegy azonban, hogy mivel fedjük le az alkalmi asztalokat.

A legtöbb családnál ilyenkor a régi családi örökség féltve őrzött szőtt terítői,

damasztabroszai, ezeket akár kombinálhatjuk fényes, áttetsző anyagokkal.

. Egyetlen dologra érdemes mindenképp figyelmet fordítani:

csak egymáshoz illő anyagokat kombináljunk.

Színben, mintában, anyagban egyaránt.

Gyakran a hófehér abrosz a legideálisabb választás –

erre gyakorlatilag bármilyen étkészlet kerülhet.

A sötét tónusú, egyszínű terítők fehér vagy világos mintázatú tányérokkal,

tálakkal, kiegészítőkkel lesznek elegánsak.

Ne felejtsük, hogy a terítés elsősorban a komfortérzetet

és az ünnepi fényeket hivatott emelni – minden esetben eszköz,

soha nem jó, ha hivalkodóvá válik. 

A szépen megmunkált vagy épp üvegasztalokra például

elegendő textil, bambusz vagy rattan étkezési alátéteket (szettet) helyezni.

Ha akad a háztartásban kellő számban nagyméretű lapos tányér,

különösen feldobja az étkezés hangulatát,

amennyiben ezek kerülnek egy textil vagy bambuszalapra – alátéttányérként.

Egyben óvják is az asztalt a forró ételektől,

és a többi tányért kell csupán folyamatosan cserélni rajta,

ahogy változnak a fogások.

Alapszabályok a terítésnél

Vannak a terítésnek olyan alapszabályai,

amelyekkel nem árt, ha a vendégváró tisztában van.

Mindig csak annyi tányért, poharat és evőeszközt helyezzünk az asztalra,

amennyi feltétlenül szükséges a többfogásos menüsorhoz!

Fontos, hogy kényelmesen lehessen enni, beszélgetni,

és senki ne borítsa magára helyszűkében a forró levest

vagy épp a mártást.

Só és bors mindig legyen az asztalon – soha nem lehet tudni,

ki szeretné továbbfűszerezni a fogásokat.

Akár papír-, akár textilszalvétával terítünk,

annak mindig a tányér bal oldalán van a helye.

A textilszalvétát, amely az igazán ünnepi alkalmakhoz megfelelő választás,

a vendégeknek illendő az étkezés kezdetén széthajtani

vagy kivenni a szalvétagyűrűből

(ez akár lehet saját készítésű darab fémből, papírból, szalmából is),

és a combunkra helyezni,

nem pedig partedliként a felsőruházatba illeszteni.

Ha többfogásos menüvel készülünk, többféle ital is jár hozzá.

Vizespohár nélkül elképzelhetetlen az étkezés,

amibe akár gyümölcslé, akár ásványvíz kerül,

célszerű a lapos és mély tányérok elé helyezni,

hogy könnyen elérhető legyen.

Ha pezsgős vacsoráról vagy ebédről van szó,

a pezsgőspohár legyen az első a sorban,

amit soha nem szabad színültig tölteni – a nemes ital ne a terítőre folydogáljon.

A borospoharak elhelyezése - éppúgy, mint a többféle evőeszközé -

könnyű és logikus sorrendet, a fogyasztásét követi, jobbról balra.

A hideg előételekhez, salátákhoz, tenger gyümölcseihez,

halakhoz, csirke- vagy pulykahúsból készült fogásokhoz

fehérbor illik, amelyeket rendszerint kisebb méretű,

enyhén öblös, talpas pohárba öntünk.

A fűszeresebb ételekhez, marha- vagy vadhúsokból készült fogásokhoz

a testes vörösborok az ideális kísérők – pincehőmérsékleten kínálva.

Ha sajttal és gyümölccsel zárul az étkezés,

a sajtok fajtájától függően érdemes italt választani.

Az érett, nehéz sajtokhoz jobban illik a vörösbor,

míg a félkemény, könnyebb típusok mellé a fehérbor a jó választás.

Ha desszertborokkal is készülünk,

a kisméretű, talpas pohár kerüljön a sor végére.

Az aperitiffel kezdett ebédhez vagy vacsorához nem szükséges

az apró poharakat az asztalra ügyeskedni,

tálcáról kínálva ki-ki felhajthatja belőle az étvágyserkentő vagy szíverősítő italát.

Az üres poharakat pedig könnyedén letehetjük a konyhában.

Az evőeszközök asztalra helyezésének alapszabálya,

hogy a kanál és a kés mindig jobbra,

a villa mindig balra kerül a tányér vagy tányérok mellett.

Ez utóbbiakból sem érdemes kettőnél többet egymásra helyezni –

ha az előétel kínáló tálon kerül az asztalra,

egy nagyobb és egy kisebb lapostányér elegendő,

a leveshez ilyenkor célszerű kisebb tálakat választani, és személyenként feltálalni.

Hagyományosan egy háromfogásos menü (leves-főétel-desszert)

elfogyasztásához lapos és mélytányér kerül egymásra az asztalon,

de ha pl. krémlevest kínálunk, a mélytányér ízléses leveses csészével,

illetve kis tállal is helyettesíthető.

Ha hideg vagy meleg előétel helyettesíti a levest,

azt akár porciózva, szépen díszített tányérokon is szervírozhatjuk,

ha már mindenki helyet foglalt.

Az egyes fogásokat mindig igyekezzünk megfelelő hőmérsékleten kínálni,

ne legyen tűzforró vagy jéghideg a leves, a főétel

és a köret se langyosabb a kényelmesen fogyaszthatónál,

a desszert pedig jellegétől függően szintén megfelelő állagú és hőmérsékletű.

Még gyakorlott szakácsok számára sem ajánlatos

komoly vendégség számára vadonatúj receptekkel próbálkozni –

épp elég stresszel jár a vendégség lebonyolítása.

A jól begyakorolt ételek vagy ételsor komoly biztonságérzetet ad minden vendéglátónak.

Az étkezés megkezdésére, régi illemtankönyvek tanúsága szerint is,

rendszerint a ház asszonya vagy ura adja meg a megfelelő jelet azzal,

hogy szájához emeli a kanalat, miként az ebédet vagy vacsorát záró:

kávét? teát? kérdés is tőle hangzik el.  

Vendéglátóiparban kicsit járatosak jól tudják,

hogy a tálalás mindig balról, a leszedés mindig jobbról történik –

nem nehéz megjegyezni,

és még a népes társaságban elköltött ünnepi étkezés logisztikája is egyszerűbb,

ha nem összevissza kell egyensúlyozni a tálakkal.

A dekoráció

Minden ünnepi díszbe öltöztetett lakás és asztal fényét emeli

néhány szál virág vagy gyertya –

de itt is fontos szempont az ízléses, visszafogott díszítés.

Tagadhatatlan, hogy az ünnepi asztalt

a jól megválasztott teríték mellett a dekoráció teszi különlegessé.

Ezek a tárgyak azonban soha ne jelentsenek akadályt az étkezés során,

hanem valóban okozzanak örömet.

Ha a túl magas gyertyatartótól nem látják egymást a társaság tagjai,

beszélgetni sem tudnak,

ráadásul a tálakból is körülményes tányérra szedni az ételeket –

célszerű minden kiegészítőt úgy az asztalra helyezni,

hogy az étkezést és a társasági együttlétet a legkevésbé se zavarja.

A büféasztal is jó megoldás

Terítés szempontjából lényegesen egyszerűbb a helyzet,

ha büfé jellegű az ünnepi étkezés –

ilyenkor egy nagy asztalra vagy asztallá varázsolt bútorra kerülnekaz egyes fogások,

és ki-ki azzal pakolja meg a kisebb méretű tányérját, amit a legjobban szeret.

A büféasztalra érdemes külön szekcióban elrendezni a poharakat,

tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, valamint külön tálakon

a könnyen fogyasztható fogásokat a megfelelő tálaló evőeszközökkel.

A klasszikus ünnepi húsleves nem a büféasztalok kínálatát bővítő előétel,

a szezonnak és fantáziánknak megfelelően készített saláták,

kenyérszeletek,pástétomok annál inkább.

Mivel ilyenkor többnyire ácsorogva, beszélgetés közben falatozik mindenki,

akkorára érdemes szeletelni, darabolni a péksüteményeket,

húsokat, süteményeket, amekkorát kényelmesen,

akár egyetlen falatként elfogyaszthat bárki.

Forrás: www.mindmegette.hu