A klasszikus görög mitológia szerint Pandora volt a legelső nő a Földön.

A történet elbeszélése alapján Zeusz megparancsolta Héphaisztosznak,

a szaktudás és mesteri munka istenének,

hogy teremtse meg Pandorát, aki eleget is tett a kérésnek

és létrehozta a hölgyet vízből és földből.

Héphaisztosz Aphrodithé szépségével,

Athéné ruháival és Hermész éles eszével ruházta fel Pandorát.

Amikor azonban Prométheusz ellopta a tüzet a mennyországból,

Zeusz elhatározta, hogy Pandora által áll bosszút

Prométheusz testvérén, Epimethuszon.

Zeusz egy szelencét ajándékozott Pandorának azzal az utasítással,

hogy semmilyen körülmények között ne nyissa ki,

de ő az istenek után kapta kíváncsiságát, mely végül felülkerekedett rajta

és kinyitotta a dobozkát.

Amint az isteni szépségű Pandora kinyitotta a szelencét,

az abban rejtőző minden gonosz kiszabadult

és hódító útjára indult a Földön.

Pandora gyorsan visszazárta a szelence tetejét,

ám késő volt, hiszen annak tartalma már elhagyta a dobozkát,

azonban egyetlen dolog mégis maradt annak alján,

melyet Elpisnek, azaz a reménység szellemének nevezünk.

Pandorát mélységesen elszomorította tette

és rettegett Zeusz haragjával szembe kerülni, mivel félt a büntetéstől.

Meglepetésére azonban Zeusz nem büntette meg,

hiszen a főisten előre tudta, hogy Pandora

nem fog tudni megálljt parancsolni a kíváncsiságának.

Manapság a „Ne nyisd ki Pandora szelencéjét!”,

mint szólást szoktuk használni abban az értelemben,

amikor valaki szeretne megtenni valamit,

mely kicsinek vagy ártalmatlannak tűnik,

de szeretnénk figyelmeztetni, hogy tette(i) súlyos

és messzemenő következményekkel kecsegtethetnek.