A pipacs feltűnő és ismert, 30 - 80 centiméter magas,

egyéves növény.

Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek,

durván fűrészes szélű szeletekkel,

a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek.

A végálló virágok átmérője 5-8 centiméter.

Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van,a tövén fekete folttal.

Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű,

lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek.

Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom.

A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt,

a vegyszeres gyomirtás kiszorította a vetésből.

A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal tömegesen terem.

Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 m magasságig.

Kerti növénynek ritkán ültetik; ilyenkor magról szaporítható.

Terméséből a szél rázza ki a magokat.

A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól-augusztusig gyűjtik,

ami nagy figyelmet igényel, a szirmokat nem szabad összetörni,

mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak.

Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják.

A szárítás alatt a szirmok élénkpiros színüket elvesztik és liláspirosakká válnak.

A pipacsvirág: (Papaveris rhoeados flos) Jó köhögéscsillapító

és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják.

Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják.

Leveleit nyersen, vagy főzve (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt.

Virágszirmai vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják.

Régen bort is színeztek vele.

Nemesített változatait díszkertekbe ültetik.

Gyermekeknél, a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!