Pipacsok
piros
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Egy napon megjelenik... és ami addig lét volt,
egy pillanat alatt életté válik.
Egy varázsütésre.
A keret képet kap, a fű között pipacs nyílik,
a ház otthonná válik.
A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké,
napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak,
és a madárszóban meghallod a dallamot.
Nyár közepén, ha az este
Elpihen a réten
Varázslatos csoda készül
Sápadt hold fényében.
Tücsök mester hangol, halkan
Cirpen hegedűje,
Lágyan zengő szép fuvolán
Szól a fülemüle.
Pipacsok a hold fényében
Tündérlánnyá válnak,
Piros selyem szoknyácskában
Tündértáncot járnak.
Rét közepén ezüstfényben
Ízzik a vadrózsa,
Táncol, hajlong körülötte
A tündérek csokra.
A zenekar játszik egyre
Lengő rózsaágon,
Az est múlik és a hajnal
Nincsen mire várjon.
Így a holdfény elbúcsúzik,
Harmatkönnyet hullat,
S a tündérek estig újra
Pipacsokba bújnak.
Pipacsmező
Szép májusi reggelen a pipacsmezőn
Rét dalát hallani, mely csivitelő.
Körülötte a búzakalász díszeleg,
Virágja igézi meg a méheket.
Zümmögő bogarak, oly szorgos e földnek,
Éltető kincseit adja a népnek.
Zöldellő, szálas fűben heverésznek,
Búzavirág szirmai az égre néznek.
Suhanó madarak násztáncot lejtenek,
Ékes tollaik titkokat rejtenek.
Elidőzve a pajkosan huncut táncán
Két szempár egymásra talál - e tájon.
Bájos pillangók varázsigét szórnak el,
A közös mosolyuk egy lelket visel.
Pitypang kerül a lány hajkoronájába,
Mézédes csók jut a fiú ajkára.
Ha majd eljön a nap, mikor lelkük felszáll,
Port hint el a szél a kies talaján.
A földnek kincse termőmagokat rejt,
Kikeletben gyökeret eresztenek.
Új virágba borulnak a domboldalon,
Szívüket rejti, már e tájjal dobban.
Csak a rét hozza el szerelem tavaszát,
Ott két virág átfonódva eggyé vált.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
Pipacsos rigódal
Pipacs pirosában pironkodik a mező,
szerelmet rejt fejünk felett a fenyő,
rigó dalol hajnali szerenádot,
pitymallattrilla ébreszti a világot.
Párt keres a rigó magának,
énekkel kedveskedik választottjának,
szerelmüket látva elpirulok én is,
narancsos vörösben pompázik az ég is.
Pipacsmező szépségét mikor látom,
ölelném magamhoz a világot,
rigó éneke zene füleimnek,
remélem, viharok elcsendesülnek.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
Pipacsok hozzászólásai
" Barát,
aki
éltünkbe
hoz száz
örömet
és csodát,
ha van
barátod,
majd
meglátod
egyre
szebb lesz
a világ."
" Add meg
minden
napnak
az esélyt,
hogy
életed
legszebb
napja
legyen."
" Van úgy,
hogy,
megváltoznak
a szavak,
mert nem
tudjuk
mit hoz
a holnap.
Árkokat
ás amik
elválasztanak,
vagy hidakat
emel, amik
még jobban
összekötnek."
" Van az
emberi
szívnek egy
halk szavú,
előkelő
vendége
néha: az
emlékezés."
Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."
" Milyen
öröm
örömet
okozni,s az
emberek
mégis
milyen
ritkán
szánják rá
magukat. "
/ Németh
László /
" Egy kedves
szó olyan,
mint a
tavaszi
napsütés."
" Az a tudat,
hogy
szerethetsz
és szeretnek,
olyan
melegséget ,
gazdagságot
az életnek,
amit
semmi más
nem pótol. "
" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."
" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "
" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."
" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "
" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
emlék és
remény."