Oldalak

Pipacsosban

 

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen.

 

 

 
Lágy nyáresti szél
hozza felém a
tücsök ciripelését
s rezegteti a vén
diófa levelét
szirompuha bánatok
elborítanak, szívem
lassabban dobban
- emlékezem a
múltra, a derűre
s az őt követő
fekete borúra, mely
lelkem nyomja,
s feszíti.
- láttam az álmot,
ami édes volt és csodás,
mikor érett a búzakalász,

 

 

Ő ott várt, s fekete
hajába a szellő
kis forgókat fújkált,
kék szemével engem
csodált, s aranyló
búza között, piros
pipacsnak öltöztetett,
s fehér vászonra
így kerülhetett rózsás
arcom, s minden boldog
kacagásom. Lerajzolt
s megfestett. Szívem
csodálta e képet,
hisz a Nap fénylő
sugarait is letette
mind elém. Istenem
még sosem láttam
íly szép búzamezőt,
melyben tüzes, piros
pipacsként festette
le a féltve őrzött,
szerelmes nőt.

 

 

Derűs volt az égbolt, s a

Nap melegen ontotta
sugarát, de jött egy
gonosz, szürke felhő
s hideg-fényes gyöngyét
szórta szét, most
sírt igazán az ég.
Ő, az édes festő
fogta vásznát és
ment, szaladt a vén
diófa árnya alá, de
a festett képen a
piros pipacs már
nem csillogott, hanem

könnyezett.

 

 

Hűs alkonyi csönd

s a mező fölött

a felhőkből már csak
permetező eső lett.
Búzakalászok hajoltak
jobbra-balra, s szegény
pipacs földig volt tarolva.
Már nem ragyogott sem
a mezőn, sem a képen
csak a festő meleg szívében.
Lágy nyáresti szél
hozza felém a
tücsök ciripelését…
Aranyosi Ervin

 

 

Én vagyok, a vérszín szoknyás,
Isten-álmú lányvirág.
Azért nyíltam, hogy ettől is
szebbé váljon a világ.

 

 

 

 

 

Pipacsosban hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső
 
 

 

 

" Barát,
aki
éltünkbe
hoz száz
örömet
és csodát,
ha van
barátod,
majd
meglátod
egyre
szebb lesz
a világ."
 


" Add meg
minden
napnak
az esélyt,
hogy
életed
 legszebb
napja
legyen."



" Van úgy,
hogy,
megváltoznak
a szavak,
mert nem
tudjuk
mit hoz
a holnap.
Árkokat
ás amik
elválasztanak,
vagy hidakat
emel, amik
még jobban
összekötnek."



" Van az
emberi
szívnek egy
halk szavú,
előkelő
vendége
néha: az
emlékezés."



Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."



" Milyen
öröm
örömet
okozni,s az
emberek
mégis
milyen
ritkán
szánják rá
  magukat. "
/ Németh
   László /



" Egy kedves
szó olyan,
mint a
 tavaszi
napsütés."



" Az a tudat,
hogy
szerethetsz
és szeretnek,
olyan
 melegséget ,
gazdagságot
az életnek,
amit
semmi más
nem pótol. "



" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."


 

0.016 mp