A PIROS PÜNKÖSDI RÓZSA IS GYÓGYNÖVÉNY!

A piros bazsarózsa Magyarországon őshonos kerti virág,

s számos tavaszköszöntő népi hagyomány kapcsolódik hozzá.

A közkedvelt dísznövényt pünkösd idején,

májustól június elejéig csodálhatjuk meg a kertekben.

Népi hiedelem szerint azok, akik este a fürdővizükbe

pünkösdi rózsa virágszirmait hintették, reggelre megszépültek.

Csehországban a bazsarózsát korábban Mária rózsának,

vagy csak egyszerűen vörös lóherének hívták,

ám az angolok olyan névvel illetik, ami mindent elárul:

bowl of beauty, azaz a szépség tálkája.

A piros bazsarózsa, latin nevén Paeconia officinalis,

pontosan a nagy és színes, elsősorban piros virágaival vonzza magára a tekintetet.

Ősidőktől ismert gyógyhatások

Kevesen tudják azonban, hogy a piros bazsarózsának

gyógyító hatásai vannak.

A növény latin elnevezését Páion (a görög istenek orvosa)

nevéből származtatják, aki a hagyomány szerint

a piros bazsarózsa gyógyerejével gyógyított.

A piros bazsarózsa gyógyító erejéről említést tesz

idősebb Plinius, az ismert római természettudós csakúgy,

mint a híres Dioscorides és Galénos görög orvososok is.

A középkori herbáriumok szintén leírják gyógyító hatásait.

Az antik világban a bazsarózsát -

elsősorban a gyökér porát, és a virág szirmait -

a kor közkedvelt szerelmi bájitalaiba is belekeverték.

Az arab orvosok cukorbaj elleni orvosságként ajánlották felhasználásra.

Kínában már i. e. 2000-ben is ismerték,

s a kínai gyógyszerkönyvben ugyancsak szerepel.

Elsősorban a gyökeréből készített kivonatot használták

sárgaság, valamint reuma ellen.

A bazsarózsa Kelet-Ázsiából származik,

ahol hagyományos gyógynövényként tisztelik

a kínai és a japán kultúrában egyaránt.

Az ókorban elsősorban kolostorokban termesztették

(virágdíszítésekhez is felhasználták, például az Úrnapja ünnepe alkalmával).

Néhány európai országban ma védett növénynek számít.

A kínai és japán termesztett növények

csak a XIX. század elején váltak ismertté Európában,

ám azóta a bazsarózsa közkedvelt kerti növény, dísznövény lett.

Nem szereti, ha átültetik!

  Nagy vörös, rózsaszín, fehér vagy sárga színű virága

eredetileg öttagú, ám napjainkban gyakrabban látunk teljes virágú egyedeket.

Napjainkban a kínai bazsarózsának számos alfaja is létezik,

 A bazsarózsa nem igényes növény.

Jól viseli a szárazságot, és fagyot is jól tűri:

az Alpokban akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságban is

találkozhatunk vele!

Szereti a laza talajt és a napot, viszont nem jól viseli, ha átültetik,

bolygatják, olyankor hosszú ideig nem virágzik.

 Gyógyító hatású részei a virágzata és a gyökere.

Virágainak begyűjtésére májusban és júniusban,

a gyökérzetére szeptemberben és októberben kell sort keríteni.

Murvalevelét (a pirosat szokás gyűjteni) délben szedjük le,

és vékony rétegben, árnyékos helyen terítsük szét a szárításhoz.

A szárított virágok antocián vörös festékanyagot,

nyálkát és glükózt tartalmaznak,

a gyökérzetben pedig alkaloidok, cserzőanyagok, keményítő, találhatók.

A bazsarózsát a népi gyógyászatban ősidők óta használják

emésztési panaszok kezelésére.

Bizonyított a piros bazsarózsa görcsoldó hatása:

csillapítja a fájdalmakat, valamint a görcsöket,

segítséget nyújt asztma esetén, enyhíti a fejfájást.

CSAK MÉRTÉKKEL!
A növény virágából és gyökeréből főzetet vagy teát készítenek,

amely a már említett hatások mellett l sikeresen alkalmazható ,

 fejfájás és depresszió kezelésére.

Meg kell említeni azonban, hogy a bazsarózsa

enyhén mérgező gyógynövény, azaz használatakor

érvényes az ismert ,,mindent csak mértékkel" szabály.

Túladagolásnál a bazsarózsa készítmények

gyomorbántalmakat  okozhatnak.

Forrás: fitoterapiakalauz.hu/Vladimír Vonásek