Piroska és a farkas szájról szájra terjedő történetének

már több évszázadnyi előzménye volt, amikor Charles Perrault

a 17. században, majd két évszázaddal később

a Grimm testvérek lejegyezték.

A legkorábbi verzió egyes vélemények szerint a 11. századból való,

amely már tartalmazza a gonoszt megtestesítő farkas

és a piros ruhába öltözött áldozat motívumát, ám a történet teljesen más véget ér.

Valamikor 1010 és 1026 között egy Egbert nevű pap,

aki a mai Belgiumhoz tartozó Liège városában szolgált és tanított,

úgy döntött, hogy egy könyvet ír a diákjainak.

A „Megrakott hajó” című műve felbecsülhetetlen forrásnak bizonyult,

ugyanis a korabeli versek, mesék, népmesék

és különböző közmondások kaptak benne helyet.

Egbert célja a könyvvel a nebulók nyelvtani szabályokra

és erkölcsi tanulságokra való nevelése volt.

„A történet, amelyet most elmesélek nektek, a vidéki népektől hallottam,

és nem is nehéz elhinni, hiszen oly igaz természetű.

Egy ember felnevelt egy leányt,

akinek piros gyapjúból szőtt keresztelőruhát adott.

Egy húshagyó vasárnapon [a nagyböjt előtti utolsó vasárnap],

amikor felkelt a nap, az ötéves kislány mit sem törődve a veszéllyel

vándorútra kelt.

Egyszer csak egy farkas megtámadta őt, és bevitte az erdő sűrűjébe.

Prédáját a kölykei elé vetette, hadd lakmározzanak belőle.

A kisfarkasok azonnal odamentek a zsákmányhoz,

azonban nem tépték szét, hanem simogatni kezdték.

A lány így könyörgött: „kérlek, ne szakítsátok szét a ruhámat,

amelyet a keresztapámtól kaptam”.

A Teremtő meglágyította vad lelkeit.”

A Charles Perrault által jegyzett francia mesében

a kislány valójában egy jóltáplált hölgy, akit a farkas útbaigazít az erdőben,

majd amikor eltéved, akkor felfalja, és ezzel a mese véget is ér.

Nincs vadász, nincs nagymama, csak a farkas és a halott Piroska.

Az erkölcsi tanulság: ne állj szóba idegenekkel,

és a járt utat a járatlanért el ne hagyd.

érdekesség, hogy egyes középkori verziókban ogrék,

vagy épp farkasemberek fenyegetik Piroskát,

míg vannak olyan változatok, amikben a farkas

a nagymama húsával és vérével eteti meg a lányt.

A magyarázatok végtelenek: a farkasok támadásaitól

a freudi analízisig sok minden szerepel a mese értelmezései között.

A jól ismert történet több tucatnyi változatban él ma is,

néhány esetben Piroska nem lány, hanem fiú szereplő.

A Piroska és a farkas, amelyben a nagy, gonosz vadállat

nagymamának álruhájába öltözve becsapja és megeszi a kislányt,

mintegy ezer évvel később keletkezhetett.

A mese a 19. században a Grimm-fivérek gyűjteményébe is bekerült,

ám gyökerei szájról szájra terjedő, francia, osztrák

és észak-olasz népmesékig nyúlnak vissza.

A történet számos változatát – köztük a Tigrisnagymama címűt –

mesélik Afrikában és Ázsia sok országában,

köztük Japánban, Kínában és Koreában is.

Forrás: mult-kor.hu