Te kis csöppnyi pipitér.
Nélküled a rét mit ér?
Csak egy zöldes szőnyeg lenne.
Ha nem sárgállanál benne.
Mintha fényes kis napok.
Borz fejecskéd úgy ragyog.

A pitypang története

A szél csiklandozta az apró leveleket,
Amik az ősz közeledtével leperegtek...

A sárga, bíbor avarba leszállt a Földanya,
S a rózsától kérdezte meg, mi az ő óhaja.
A kertek vörös úrnője sopánkodott neki,
Hogy a tilalmat minden gyermek s felnőtt megszegi.
Óbégatott, hogy őt a szárától elválasztják,
S ha egy elkezdi a szakítást, többen folytatják.
Természet Angyala suhintott a pálcájával,
Mire a rózsa nem győzte dicső hálájával.

Mindenki más meg volt elégedve magával,
Ám Földanya foglalkozott Pitypang bajával...

Rákérdezett hát, miért lógatja úgy a szirmát,
A pitypang felnézett, és meglátta a pacsirtát.
- Egy régi álmom válna valóra, Flóra néni!
Nem is kell hozzá sok, csak varázslat, de bögrényi.
Tudom, hogy ez a virágoknál már csak hagyomány,
De én azért szeretném látni az édesanyám.
Hiszen ő adott életet, s dobott magától el,
De hiányzom neki. Látom az álomszememmel.

A Tündérek anyja meghatódott a virágon,
Hiszen tisztább lelkű lényt nem látott a világon...

Azt a bűbájt bocsájtotta rá, s nemzedékére,
Hogy ne legyen egymástól a család fényévekre...

Mikor a szél táncba viszi a pitypang termését,
Nem győzi elfojtani a saját pityergését.
Hiszen, amikor meghalni készül a növényke,
Új életet ad a természet körülötte.
S ott tér örökre, élete után nyugovóra,
Hol elindult gyermekként egykor a nagyvilágba.

Zsolnai Bianka Dorottya

Szabó T. Anna: Pitypang

Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.

Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jószagú fészkeit,

és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.

Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,

de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Karinthy Frigyes

Sárga virág vagyok
a zöldellő réten.
Új tavaszkoszorú
fejed tetejében.
Később leszek
szöszkorona,
ejtőernyő, tollbóbita.
A szél szárnyán szállok
könnyedén, szabadon.
Végül megpihenek
okos kobakodon

Péter Erika