Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol,

nincs más

fekete

csak a Bodri

kutyának

az orra

helye,

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,

szuszog a Jankó hegynek fel.

Siklik a szánkó hegyről le?

Ujjong a Jankó hegyről le!

De puha fehér dunna a hó!

Még felborulni is jaj de jó!

Vörös az orra, a füle ég,

szuszog a Jankó, de húzza még.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!

Deszka madáretető.

Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,

ragyog, mint az ezüst,

s repül a sivalkodó szélben

akár a por, a füst.

Serényen dolgozik három gyerek:

fagyos kezeikkel

gyúrják a havat, mint agyagot,

készül a hóember.

Szénből, kavicsból kap szemeket,

hadd nézze: a világ

milyen fehér! S milyen szépek

az ezüst téli fák.

Szép Ernő: Hó

Ó, de szép,

Ó, de jó,

Leesett

Nézd, a hó!

Hull a házra, hull a fára,

A lámpára, a járdára,

Mint az álom, oly csuda

Fehér lett Pest és Buda.

Ó, de szép,

Ó, de jó,

Gyúródik

Hógolyó.

Fiúk, lányok meg nem állják,

Egymást vígan hajigálják,

Olyan harc ez gyerekek,

Amit én is szeretek.