Rafal Olbinski képei


A fantázia persze ki tud nyitni minden ajtót:
megfordítja a zárban a kulcsot, és bebocsátja a rettegést.
Az emberiség fejlődése hihetetlen ütemű, minden egykori álmot felülmúló.
A legmerészebb fantázia is ólomlábakon jár a valósághoz képest.
Minél kevésbé felvilágosodottak és értelmesek az emberek,
annál több buzgalmat mutatnak a vallás iránt.
A lelki vezetőik által felizgatott asszonyok minden felekezetben
vakbuzgón kardoskodnak olyan nézetek mellett,
amelyről nyilvánvalóan semmilyen fogalmuk sincs.
A teológiai viták során a nép vadállatként ront rá főleg azokra,
akik ellen a papok uszítják.
Mélységes tudatlanság, túlzó fantázia, határtalan hiszékenység
, gyatra értelem - ezek a tulajdonságok jellemzik
az ájtatosokat, a vakbuzgókat, a fanatikusokat és a szenteket.
Hogyan lehet józan belátásra bírni az olyan embereket,
akiknek csak az az elvük, hogy vezettessék magukat
és soha semmit se vizsgáljanak meg önszántukból?
Vezetőik kezében az ájtatosok, az egyszerű emberek nem egyebek,
mint automaták, amelyeket kényük-kedvük szerint mozgatnak.

Az erőfeszítés és a fantázia kombinációjából születik az öröm -
vagyis abból, ha részesei vagyunk a dolgoknak.
Értelem nélkül üres képzelgés a fantázia,
képzelőerő nélkül terméketlen az ész.
Furcsa (...) volna időt vesztegetni olyan sajátságos valaminek kifürkészésére,
mint aminő az emberi fantázia.
Minden csorbát kiköszörül, minden sarkot legömbölyít,
minden árnyékot elmellőz a fantázia,
ez a lelkiismeretlen, mindannyiunknak saját szája íze szerint hazudó...
Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk arra
hogy mennyit félünk feleslegesen.
Ugyanis igen gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk.
A fantázia óriási jelentőségűvé tud növelni helyzeteket,
félelmetes mumusokká fújja fel őket.
Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva,
bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember
bizonyos határokat, bizonyos kapukat.
Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia?
Nem hiszem.
Aztán felmerül az emberben a kérdés:Istenem!
Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké?
Tudod, mi szabadít meg a fogságból?
A mélységes, komoly szeretet.
Ha vannak barátok, testvérek, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal,
mágikus erővel a börtönt.

A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak,
aki látni tudja a valóságot.
Ez a képesség ritka.
Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű
valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával.
De a soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük,
sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz,
az unalmas és gyermekes.
Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt.
A kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a csüggedt vénség,
a felépíthetetlen rommá égett szív, a tekintet elhályogosodása,
az elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet: azt tanácsolja,
hogy többé keresnivaló nincs az emberek között,
a négy falon túl, a zajgó életben.
A fantázia csapongása olyan, mint a lepke... mielőtt rabul ejthetnéd, tovaszáll.
A feleség vagy felvállalható barátnő jelenti a kővárat a férfi számára,
ami biztonságot nyújt, reális, és lehet rá építeni a továbbiakban.
Igaz, hogy a végtelenségig unalmas, és nincs benne túl sok fantázia.












