Karácsony éjjelén

Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.

Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,
Mégis van valami, amit neked adok.

Neked adom a fenyő illatát,
A kis harang magasztos szózatát,

A Kiskarácsony kedves dallamát,
A Három Királyoknak imáját.

Neked adom a hold tiszta fényét,
A csillagszóró szép tündöklését,

Boldog kisgyermekek nevetését,
Szerető karoknak ölelését.

És Neked adom a csend nyugalmát,
A mézeskalács, a bor jó illatát,

Angyalokat, hogy álmod vigyázzák,
S a templomi orgona lágy szavát.

Neked adom az ág reccsenését,
Szerelmes vágy forró érintését,

Zárban az úgy várt kulcs csörrenését,
Égi csaták villámló zengését.

Neked adom a mesék varázsát,
Gyertyák magasba nyújtózó lángját,

A hóember fehér vidámságát,
Hideg reggel a nap sugárzását.

Neked adom a játék örömét,
A puha takaróknak melegét,

A havas hegyi lejtők szépségét,
Hulló hópelyhek néma zenéjét.

Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.

Neked adom ezt a békés pillanatot,
És mellé még a jókívánságom!

Kiskarácsony, nagy karácsony,
angyal csókja rátok szálljon.

hozzon nektek minden jót,

 

Ha az ünnep elérkezik életedben,

akkor ünnepelj egészen....

Tisztálkodj belülről és kivülről.

Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűvel.

Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,

milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek.

Az ünnep különbözés.

Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
Az ünnep legyen ünnepies...

mindenek fölött legyen valami a régi rendtartásból,

a hetedik napból, a megszakításból,a teljes kikapcsolódásból,

legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.

Készülj fel rá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja.

Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepet is.

Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az Ünnepre!

Márai Sándor