Régi korok ruhái

Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem,
a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni,
akkor láthatod a második réteget,
a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod,
a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását,
és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol,
és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát,
vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd,
a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó,
vagy fájdalomtól görnyedő teste
minden apró titka a szemében van.

A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha.
A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.
A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék:
nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves,
vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja.
A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi,
hanem meg is szépíti.
A nő akkor szép igazán, ha boldog,
és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást,
mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.
Nem boldog vagyok, hanem vidám.
Ez nem ugyanaz.
A boldog nőnek nincsenek gondjai.
A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.













