Romantikus tájképek

2013.06.03

A romantika 19. századi irányzat és stílus.

A romantikus regényt fordulatokban gazdag meseszövés jellemzi.

Nagy ellentéteket és szélsőséges érzelmeket mutat be

a jó és a rossz harcában.

Eszményien jó

és végletesen gonosz alakokat állít szembe egymással.

A romantikus író szívesen fordul a múltba történelmi témákért.

Tanulságokkal szolgál a régiek sikereiből és bukásaiból,

példás és taszító alakokat elevenít meg a nemzeti múltból.

A szó eredete: roman = regény, regényes tartalomra utal,

ami az irodalomra igen találó.

Először irodalmi irányzatként jelentkezett,

majd nagyobb szerephez jutott a zenében,

a képzőművészetben és az építészetben is.

Hirdette az egyén és a művészet szabadságát.

A romantika stílusjegyei

A romantikus művészeket általában gazdag fantázia,

végletes és erős érzelemvilág,

az egyén belső világának a kivetítése jellemzi.

A romantikára jellemző, hogy témáit sokszor a múltból meríti.

Térben és időben eltávolodik a jelentől.

A szerelem élménye központi helyet kap a romantikában.

A tragikus elem szintén jelentős súlyt kap a művekben.

(pl.: küzdelem a sorssal, halálsejtelem stb.)

Meseszerűség: A romantika kedveli a meseszerű,

titokzatos, olykor hátborzongató történeteket.

E stílusirányzat egyik legszebb vívmánya

az “éjköltészet” megszületése.

Az éjszaka nyugalma — a magány élményével társulva —

a kor egyik legtipikusabb művészi érzése.

Jellemző a romantikára a természet szeretete,

a természet szépségeinek felfedezése.

Megosztás:

Romantikus tájképek hozzászólásai