Bölcs Alfonz:
Rózsák rózsája

Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Gyönyörű rózsa, angyali fényű,
Vágyó, boldog virág, szűz erényű –
Malaszttal teljes, áldott szépségű –,
Te nyomor s fájdalom csitítása,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Úrnőm, kit szeretve szeretnem kell,
Őrizz rossztól óvó két kezeddel,
Kövér bűntől bűzlik minden ember,
Aki vétkeinket megbocsátja,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk,
Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk,
Segíts, hogy imádra nyíljon szájunk,
Dicsérjen a megtértek imája,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Hölgyem, akit Uramként imádok,
Aki miatt trubadúrnak állok,
Ha szerelmemre viszonzást találok,
Hajtom sok vágyam ördögnek malmára.
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.

(Fordította: Pál Dániel Levente)

Dal a rózsáról

A szép leány a bucsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szála
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz a múltból
A sors csupán ennyit hagyott...
Pedig a lányka kőnyű csókját
Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez a csók volt
Sejtelmes, végső »Isten hozzád!«

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szíve;
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kis lánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!

(ismeretlen )