A rózsát sokszor úgy emlegetik,

hogy a virágok királynője,

ezt a jelzőt legelőször az ókori költőnő, Szapphó használta.

Ki is érdemelte ezt a jelzőt, hiszen több,mint 30.000 fajtájával

évezredek óta kápráztatja el az emberiséget.

A tudósok úgy vélik, körülbelül 35 millió éve már,

hogy rózsa virágzik a Földön,

és 5000 éve kezdték el termeszteni Ázsiában.

Pompázatos megjelenésével több mítosz

és legenda fontos szereplője,

megszámlálhatatlan képzőművészeti és irodalmi alkotást ihletett.

Megcsillant a habok körül kiemelkedő Vénusz kezében.

A legenda szerint Aphrodité sietett sebesült szerelméhez,

elfutott egy fehér rózsabokor mellett, mely megsebesítette.

A rózsa a lány vérétől lett vörös,

mely azóta a szerelmesek jelképe

. A szerelem istene, Ámor megjelenésében is

fontos szerepet kapott a rózsa:

szárnyait a növény levelei borították,

nyilai pedig a rózsa tüskéi voltak.

Egy másik történet szerint a rózsa eredetileg

nem volt szúrós növény, csak Ádám és Éva kiűzetése után

növesztett tüskéket.

Árpád-házi Szent Erzsébet története szerint,

mikor a szegényeknek próbált ételt kicsempészni,

és a király leleplezte, a ruhája alá rejtett étel

rózsacsokorrá változott.

És ne feledkezzünk meg az egyik leghíresebb meséről,

a Csipkerózsikáról sem.

A rózsa dicsőséget, gazdagságot jelképezte

A legrégebbi festmény, melyen rózsa ábrázolás találtak,

Kr.e. 1770-ben készült, legkorábbi irodalmi alkotás,

mely rózsa szimbólummal dolgozik, az Iliász.

A rózsa mindig is a dicsőséget, gazdagságot jelképezte

az uralkodók ünnepélyein, sőt, az ókorban

a bizalmat fejezte ki, hiszen tárgyalások során

mindig rózsákkal díszítették a termet.

Innen a „sub rosa” kifejezés, mely szó szerint

rózsa alatti megbeszélést,

átvitt értelemben bizalmasan kezelt ügyeket jelent.

Sokszor medencéket töltöttek meg szirmokkal,

vagy a császár elé terítették, mint egy selymes szőnyeget.

A temetkezési szokásoknak is régről

szerves része a rózsa,

az ifjak elhunyt szerelmük sírját piros,

lányok esetében fehér rózsával ültették be.

Sőt már az egyiptomiak is rózsával díszítve búcsúztak halottaiktól.

A 15. században a rózsa az angol történelemben is

nagy szerepet kapott, hiszen ekkor zajlott a Rózsák háborúja.

Shakespeare is megörökítette királydrámájában

a címerükben fehér és piros rózsa jelképét hordozó

York- és Lancester-ház viszályát.

A rózsák termesztését a 18. században

a kínaiak forradalmasították.

Előtte Európában csak olyan rózsával találkoztak,

ami egy évben csupán egyszer virágzik,

azonban Kínából olyan növények kerültek be,

melyek egy évben többször is virágoztak.

Innentől kezdve a rózsának egyre színesebb

változatai jöttek létre: például

a sárga változatok létrejötte nem nemesítéssel történt,

hanem egy véletlen mutáció hozta létre.

A rózsának megszámlálhatatlan felhasználása van.

Leggyakrabban szerelem kifejezésére ajándékozzák

a kedvesnek, de használják parfümök

és illóolajok készítéséhez, valamint a gyógyászatban is

kiemelt jelentőséggel bír.