Sütemények ősszel
Az őszi szél a fák lombjába mar,
a föld színét festi a rőt avar.
Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,
behódolnak az őszi elmúlásnak
.Csalóka ez a bús, komor halál,
színesebb mint egy téli karnevál.
Művész se tud tán szebbet festeni,
e színkavalkád csodás, isteni.
A természet szép álmokat kíván,
altató csókja még elbűvöl talán.
Érett gyümölcsét azért is raktuk félre,
hogy felkészüljünk a hideg, hosszú télre.
Az ősz, mint nagy madár,megszállja a tájat,
barnába öltözteti,az erdőben a fákat.
A hajnali köd rejti,a rétet a völgyeket,
csodás fátylával,takarja a földeket.
A madarak hallgatnak,senki sem énekel,
a hideg elől aki tud,mindenki útra kel.
A felhők a magasban,repülnek az őszi széllel
hirdetik a havat, fagyot,mi érkezik a téllel.
A vackába húzódva pihen medve, pocok,
a nagy alvásra készülve,mindegyik jóllakott.
Minden alszik erdő, kis patak,
alszanak a virágok,a lepkék és a madarak.
Minden megpihen,csendes lett végre,
az erdő így készül,a dermesztő télre.
Akkor szeretem azt őszt,mikor a nap még fent ragyog,
sápadt arany sugarába,néha betakarózhatok.
Már el nem vakít a fénye,mégis pillám mögül nézem,
ahogy a nap csókja lángol,sok reszkető falevélen.
Ecsetjét színekbe mártja,piros, sárga, rozsda, barna,
ezer árnyalat pompázik ágon, és puha avarban.
A kósza szél, ha erre jár,megrázza sorban a fákat,
egyre több festett levélke,mond búcsút a ringató ágnak.
Ám a pajkos szél elillan ,a víg repülés véget ér,
karját nyújtja az avarszőnyeg,s belehullik a sok levél.


































