Szappan

A szappanöntés technikája nagyon hasonlít a gyertyaöntéshez. Szükségünk lesz hozzá szappanöntő formákra, szappantömbre, edényekre az olvasztáshoz.

    * Gőz fölött olvasszuk meg a szappantömböt(vízfürdő), majd öntsük a szappanöntő formákba.
    * Hagyjuk megdermedni. A kihűlés közben a szappan kicsit összezsugorodik, így könnyen ki lehet venni a formából.

Tipp: A megolvasztott szappanba tehetünk színező-,ill. illatanyagokat. Díszíthetjük a szappant különféle tárgyak (kagylók, színes kavicsok stb.) belehelyezésével.

Tudod-e, hogy mióta van szappan, illetve régen mivel tisztálkodtak az emberek?
 
Liebig, a nagy német vegyész mondása szerint, valamely nép kultúrájának legbiztosabb mértéke a szappanfogyasztás nagysága. Hangzatos mondás, csakhogy nem egészen igaz. Számos ősi kultúrát ismerünk, melyben nem használták a szappant, de ismerték a fürdést. A görögök és rómaiak fürdőikben szappan helyett bizonyos földfajtákat, alkáli tartalmú anyagokat használtak, sőt illatosították is ezeket. Egyszerű "toalett szappan" volt a babliszt.
 
És vajon a ruhát mivel mosták? Legtöbbször csak "folyóvízben", patakokban vagy folyók partján; sulykolással távolították el a ruhából a szennyeződést. A fűre kiteregetett ruhát aztán a nap szívta szép fehérre. Nauszikaá, a phaiák királylány éppen ruhát mosott társnőivel a tengerparton, amikor rátalált a hajótörött Odüsszeusz. Gudrun, a fogoly germán hercegnő viszont kényszermunka gyanánt végzi a mosást, pedig az Északi-tenger hidegebb, mint a Földközi.
 
Ám már az ókorban is tisztították a ruhát vegyszeres úton. Az úgynevezett "derítőföld" vagy "kallóföld" magába veszi a gyapjúból a zsírt, a lúgok a zsírral pedig oldható vegyületeket alkotnak. A fahamuból készült lúgot évezredekig használták ruha mosására. Ismerték a habzó anyagot tartalmazó szappangyökeret is.
 
 
Az idősebb Plinius szerint szappant, vagyis sapot először a gallok és a germánok készítettek, de nem tisztálkodásra, hanem a hajuk szőkítésére. A mai értelemben vett szappan első biztos említése 385-ből származik. 800 táján már általánosan elterjedt a szappanfőzés. Faggyút és hamuzsírt főztek össze nagy üstökben. A kenőszappant pedig a 12. század óta ismerik.
 
A faggyúból főzött szappanok egyáltalán nem voltak kellemes illatúak. A kemény toalett szappant az arabok találták fel, olívaolajból és fahamu lúgjából készítették. Illatosították is, de ezt az import luxuscikket csak a jómódú emberek tudták megvásárolni.
 
A 19. században terjedt el jobban a növényolajból készült szappan. Nagyüzemi gyártása William H. Lever nevéhez fűződik. Nemcsak kellemesebb illatú és jobban habzik, mint a faggyúszappan, hanem olcsóbb is, különösen ha melléktermékét, a glicerint nem hagyják benne, hanem só hozzáadásával kicsapatják belőle. A glicerin a robbanóanyagok gyártásának fontos alapanyaga. Az élelmes Mr. Lever néhány év alatt milliomos lett találmánya segítségével. Fritz Henkel pedig a mosószódát keverte vízüveggel - ő a mosópor atyja.

Citromos-csokoládés-kecsketejes szappan

Mézes-kamillás-kecsketejes szappan

Rózsafa-levendula szappan

Levendula szappan

Kubebabors-szegfűszeges szappan

Zabpelyhes-fahéjas-csokis kecsketejes szappan

Menta-fenyő-teafa-fahéjas szappan

Ez pedig a legfrissebb, mentás-csokis szappan csalánnal.

Az illata nagyon jó!!