Kustra Ferenc

Holdfény, az ősi jel

Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még napfény az úr!
Kedvesem, a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
*
Este olyan derűs,
Felhő nincs, meleg még maradt.
De már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
*
Jól beesteledett.
Tóban víz kissé hullámzik.
Szép holdfényárnyékok.
Sugaram tó vizén siklik,
Árnyékom tovalopódzik.

Magányos és sötét
Az éjszaka holdsugárral.
Izzadós lett... este.
Felhő eltakarja arcom,
Harcolok, izzok, nem hagyom.
*
Holdfény sugara csak
Úgy befesti a kerteket.
Halk, halvány árnyékok.
Ezüstport szerteszét hintek,
Kertek szürkéskékek lesznek.
*
Az éjjeli holdfény
Az erdőbe bekukucskál.
Holdsütötte tájak.
Fénylábam erdőkig nyúlik,
Faágon bagoly ocsúdik.

Egy gyors hullócsillag
Nagy huncutul csak elrohan.
Hold meg ezüsttel fest...
Kishúgom mellettem suhan,
Csak tudhatnám, hová rohan?
*
Fűtenger özöne
A holdfényben úszó tájban.
Vaddisznó már fekszik.
A mezőt csillámmal hintem,
Füvét harmattal díszítem.
*
Fénylők a csillagok,
És patakban türköződnek.
Holdsarló is látszik.
Ezer kistestvérem úszik
Tó tükrén, árnyékuk látszik.

Ég türkiz-kékes volt...
Hold ezüsttel átfestette.
Felhők most nincsenek.
Derűs éjben hátam mögött
Végtelen kékkel ügyködök.
*
Öreg Hold csak ballag,
Mint létnek harmóniája.
Sok-sok ezüst fényt szór.
Jó itt fenn csak szépet tenni.
Késő, búcsút kell inteni.
*
Kezd már pironkodni
A hajnal, csendesen ébred.
Holdfátyol eltűnik.
Elfáradtam, el kell mennem,
Ébred kedvesem... Reményem.

Jékely Zoltán
Csillagnézés


Bizony, fiam, emlékszem még a korra,
Így néztem én is, mint te, csillagot!
Meredtem égő mennyei bokorra,
S éreztem ezt a furcsa illatot.

Toronyban, dombon titkok fojtogattak,
Nyaklottan, míg lélegzetem elállt.
De bámulásim egyszer elmaradtak -
Talán mikor lelkednek adtam át.

Itt az időd, most bámulj és csodálkozz!
Semmise dőlt el és nem végleges.
Ésszel-szívvel törj messzebb a csodákhoz,
Égen-földön ős titkot fejtegess!

Brinkusz Gábor
Holdfény


Ma én leszek a holdfény,
S belopódzom az ablakon át,
Mint aki hosszú útról haza tér,
Oda bújok Hozzád.

Messzi fehér csillagoktól
Éjszaki fényt hozok Neked,
Smaragdszemű angyaloktól
Csillogó könnycseppeket.

Aranyszínű virágporral
Csillagot festek két szemedre,
Mintha pillantásod csillogása
Napvilágnak fénye lenne.

Majd két kezemmel betakarlak,
S hangtalan érintésem megtöri a csendet,
Ha sírsz, én könnyeimmel vigasztallak,
S akár a holdfény, felolvadok Benned.