A gésa , geiko vagy geigi  tradicionális japán szórakoztató művész,

aki különböző japán művészetek előadásában jártas,

mint például a klasszikus zene és tánc.

A gésák  művészete a 17. században alakult ki,

tökéletességig fejlesztve a szórakoztatás művészetét.

A fiatal nők kezdetben kényszerből,

később kizárólag szabad akaratukból kerültek be

a gésaközösségekbe, ahol hosszú tanulóéveket töltöttek azzal,

hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek.

A 18. századra már törvények védték a gésákat,

népszerűségük rohamosan nőtt.

Elsajátították a hagyományos japán hangszerek használatát,

a tradicionális táncok és énekek előadásmódját,

a teaszertartás pontos kivitelezését,

még a vendégeikkel való beszélgetés technikáját is.

Az irodalom, a költészet terén is művészekké váltak.

A gésák sminkjét, hajviseletét és öltözetét

szigorú előírások szabályozzák.

Más-más külső jellemzőik vannak a tanuló gésáknak,

vagyis maikóknak és a tapasztalt gésáknak.

Bár napjainkra számuk jelentősen lecsökkent,

külsejük, viselkedésük korábban is, ma is elkápráztatja a vendégeiket.

Az állam törvényeket hozott, miszerint a gésák 

csak a szórakoztatásra kaptak engedélyt.

Ezen törvények egyike kimondta, hogy övüket (obi)

kimonójuk hátulján kell megkötniük.

 Hajviseletüket, sminkjüket, ruházatukat

szintén egyszerűbben kellett kialakítaniuk,

mert a gésáknak a szépségüket kellett megjeleníteniük

a művészetükben,

A modern gésák még napjainkban is a tradicionális gésaházakban,

az okijákban élnek, főként a tanulóidejük alatt.

A tapasztalt gésák elég sikeresek lehetnek,

hogy a független életet választhassák.

Az elegáns, magas szintű kultúrával rendelkező világot,

melynek részei a gésák, karjúkainak nevezik („a virág és fűzfa világ”).

Azok a fiatal nők, akik gésák szeretnének lenni,

gyakran a középiskola vagy főiskola elvégzése után kezdik el tanulóéveiket,

sokan pedig még később, felnőttkorban.

A gésák ma is megtanulnak az olyan hagyományos hangszereken játszani,

mint a samiszen, a sakuhacsi (bambuszfuvola), a dobok,

illetve megtanulják a tradicionális énekeket, táncokat előadni,

valamint a teaszertartást, irodalmat, költészetet.