Szép házak 3.

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
(Wass Albert)


“Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
(Wass Albert)
“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.
De nincsen olyan hatalma a földnek,
amelyik elvehetné tőled azt,
hogy a pillangónak tarka szárnya van,
s hogy a rigófütty olyan az erdőn,
mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.
Nem veheti el senki tőled azt,
hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van,
és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”
(Wass Albert)
“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni.
Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz
és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz.
Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon,
mint amennyit előre szántál magadnak.
Mert szépen süt a nap és a szellőnek
kellemes, meleg virágszaga van.
Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit,
csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”
(Wass Albert)

“Csak mentem Erzsike mellett,
és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán,
és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek.
Meg is mondtam ezt Erzsikének,
mire nagyapa hátrafordult, rám nézett,
s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta:
“a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér.
Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
Wass Albert
















