Váramba várok manókat, tündéreket, koboldokat, eszem-iszomra.

Felavatjuk lakom, ma ez az alkalom.

Gyere el nagyon várlak, s majd megmondd,

milyen az új vár-lak.

Ne késs el, s ha lehet ne jöjj üres kézzel.

Hozhatsz bort és virágot, fületlen gombot esetleg barátot.

Jókedvet hozz, azt fogjuk szétszórni, ha még nem tudnál megtanulsz mulatni.

Meg ne tedd, hogy nem leszel itt, az olyanoknak holnap már nem adok sütit!

Az időpont napnyugta előtt egy kevéssel, mondom újra: ne tedd, hogy elkésel!

„ Akkor vagy otthon, amikor nincsenek elvárások,

amikor az lehetsz, aki vagy.

És a másik örömet lel benned, nem akar megváltoztatni,

és nem kritizál, hanem örül neked úgy, ahogy vagy. ”

„ Ritkán esik meg, hogy egy idegen, tökéletesen ismeretlen házban

egyből otthonosan érezd magad.

Ez a házigazdáktól is függ, és magától a háztól is...

a ház maga egyébként csak a gazdáinak tükörképe.

Világosabb és becsületesebb.

Nincs az a szó vagy mosoly, amely segítene felmelegedni,

ha a tárgyak hideget árasztanak. ”

„ Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni.

Mert az otthon egy érzés. (...)

Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni,

vásárolt tárgyakkal felékesíteni.

Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz.

Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy. ”

„ Életében először akkor hagyta el a házat tele táskákkal,

azzal az elhatározással, hogy karácsonyig vissza sem tér. (...)

Mindig azt hitte, hogy megkönnyebbülés és izgalom járja majd át,

amikor elmegy, de amikor végül a taxi eltávolodott,

elszakítva a köldökzsinórt, ami idekötötte,

rettegést és aggodalmat érzett.

Nem attól félt, ami előtte állt, hanem attól, amit maga mögött hagyott. ”