A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe.

Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban.

De a világ minden táján ünnepelnek

valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is.

Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek

és megünnepelték a tavaszt, a természet felújulását.

De pontosan mikor is van Húsvét?

Biztosan mindenki észrevette már, hogy a dátum évről évre változik.

Akkor vajon hogyan tudják, mikor kell ünnepelni?

A Húsvét megünneplésének napja sokáig vita tárgya volt,

amit végül is a niceai zsinaton (325) zártak le,

amely előírta, hogy a húsvétot egyöntetűen vasárnap kell ünnepelni,

ez a vasárnap pedig a tavaszi napéjegyenlőséget –

vagyis március 21-ét - követő holdtölte utáni első vasárnap.

Ha a holdtölte vasárnapra esik,

akkor a húsvétot a következő vasárnap kell megtartani.

Mire utal a Húsvét elnevezés?

Régen, a Húsvétot megelőzően 40 napon át -

Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére -

böjtöltek az emberek.

A böjt nagyszombaton ért véget, ezen a napon kezdik meg

a hagyományos sonkát, vagyis ekkor vesznek először magukhoz húst. 

A húsvéti tojás

A tojást, mint a termékenység, az élet és az ujjászületés szimbólumát,

minden vallásban megtaláljuk.

A Nap tiszteleteként a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt

a tojást pirosra festették.

Az egyiptomiaknál volt egy Istennő, akinek a neve lefordítva

ős – tojást jelent.

Akkoriban neki köszönték meg az emberek az életerőt.

Valamikor a tojásfestés pogány szokás volt

és ebből Kr. u. 200 körül a rómaiak keresztény hagyományt teremtettek.

A tojás nem más, mint Jézus feltámadása által hirdetett élet szimbóluma.

A piros pedig a mártírok vérét, a Napot valamint a szerelmet jelképezi.

A húsvéti tojás karrierje valószínüleg a középkorban kezdődött.

Akkoriban volt szokás a bérleti díjat  és az adót tojás, tyúk

és nyúl formájában megfizetni, méghozzá Húsvét idején.

Ebből az „adótojásból“ vált később a húsvéti tojás,

amit csak a reformáció után dugtak el a gyerekeknek megkeresés céljából.

Ez a hagyomány a mai napig él Németország területein.

A 17. században vált divattá a húsvéti tojás

díszítése különböző motívumokkal, írással, képekkel.

Szükség volt a felnőtteknek valamiféle magyarázatra

a gyerekekkel ellentétben, mert ugyanis az valahogy világos volt,

hogy a tyúk ilyen kincset nem tud tojni, így került a képbe a húsvéti nyúl.

A nyulak ugyanis megszenvedtek az életükért,

tavasszal gyakorta keresték fel azért a falvakat,

hogy a répa és a káposzta maradékait megtalálják és jól lakhassanak velük.

Éppen ezért némely falvak környékén még gólyával , rókával

vagy kakukk – kal osztozkodtak e finom falatokon.

A húsvéti nyuszi is nagyon sok természeti népnél

a termékenység szimbólumának számított, mely kicsit csodálnivaló.

A fáradhatatlan Szeretö Asszonyát

évente akár 20 gyermekkel is megajándékozta.

Éppen ezért a nyúlhús fogyasztása

a VIII. században pápai rendelkezésre tiltva volt.

A féktelen húsfogyasztás megtestesült szimbóluma bűnnek számított

a tiszta, szemérmes keresztényeknek.

Húsvét ünnepe

A zsidó PESZAH szóból keletkezett a keresztények Húsvétja,

amelyet a tavaszi telihold után ünnepeltek.

A zsidó szertartás szerint ehhez az ünnephez bárányt kellett levágni,

majd azt elfogyasztották és így keletkezett a Húsvéti Bárány,

mely az élet jelképe is egyben.

A IV. században már találkozhatunk olyan illusztrációval,

melyben a feltámadt Krisztust Bárányként jelenítik meg,

aki vigyáz az Ő hű nyájára.

Ez a jelkép visszavezethető a Bibliában található Korinthoszi levélre,

melyben ez áll: „Áldozati Bárányunkat feláldozták“, ez pedig Krisztus.

És Jézus Tanítványaival közösen az Utolsó Vacsoránál elfogyasztotta a bárányt.

A fehér, tiszta, jóságos bárány egyben a tisztaság és béke jelképe.