Szép idézetek

Többségünk csendesen,
minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel,
nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket.
Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat.
Százszámra várják ugyanis az emberek,
hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk:
emberek,akik hálásak lesznek
a mi együttérzésünkért, bátorításunkért...
Valakinek boldogabb lesz az élete,
mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele,
amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük egy mosoly,
egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet,
egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét,
pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.
Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik
nap, mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.
Buscaglia, Leo
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó.
Egy köszönés. Egy simogatás.
Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz,
hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek.
Akkor miért nem tesszük ezt?

Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy.
Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni,
azt elpusztítják a szürke hétköznapok.
Az ember tekintete nem hazudik.
Szavakkal lehet hazudni,
de a szem mindent elárul.
Volt néhány olyan jellemvonásom,
amelyet nem helyeseltem,
és időnként voltak olyan pillanataim is,
amikor magamat sem kedveltem túlságosan.
De minden napot elfogadtam olyannak, amilyen,
és eddig mindent túléltem, amit az élet hozzám vágott.

Rájöttem néhány dologra.
Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogy szerettük volna
- és állítólag ez a sikeres élet ismérve - nos,
ebben az esetben néhányan azt gondolhatják,
hogy kudarcot vallottam. Egyvalami számít.
Hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket.
Tanuljuk meg elengedni a múltat.
Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el,
hogy nem fürödhet minden napunk fényben.
Jusson eszünkbe:
csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok,
és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket.
Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el,
ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól.
Sokszor éppen az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt,
amitől a legjobban félünk. (...) Ki tudja, kit hová sodor az élet.
Az út hosszú, de végül is... maga az utazás a cél.
Ha egy boldog embert megkérdezel:
Miért vagy boldog?- nem tud felelni rá.
Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...)
Egy igazán boldog,
ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre,
azt mondja: "Csak!"
Az élet rövid. Túl rövid ahhoz,
hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold,
aki nem becsül meg, nem értékel.
Minden ember egyszeri és megismételhetetlen
- a tulajdonságaival, az ösztöneivel, az örömeivel
és a kalandjaival együtt.

Az ember nemcsak a szájával hallgat vagy beszél valamiről,
hanem a lelkével is.
Márai Sándor
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből,
a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré.
A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk,
hogy fölépüljenek ezek a falak.
Főképpen pedig az,
hogy ne legyünk kövek a többiek falában.
Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...)
Ami az életünkben szép és nagyszerű,
az mind önfeledt örömmel indult az útjára,
olyasféle lelki élménnyel,
mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos
- de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...)
Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz,
amibe, vagy akibe "szerelmes"!

Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb,
sokszor kellemetlen igazságát,
vagyis ha nem őszinte tükör,
akkor ő nem a te igazi párod.
Éppen olyan ember, mint a többi, némán szenved a magánytól,
próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát,
amikor gyenge, és gyengének tetteti magát,
amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről
egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége,
a jövője tele van tervekkel, a múltja pedig sok-sok csalódással.
Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak,
hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.






