Ha lelked és szíved valaki megtalálja,

ő lehet a világ legboldogabb barátja.

Lám én kerestem és rátaláltam,

lehet megleltem a csodát a világban

- Rád leltem e rohanó világban.

Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran,
Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell,
Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el .

A természet varázsát ontja bőven,
A fűben, a virágban és a kőben,
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad.
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!

Shakespeare

Tanár úr! Önnek mi a kedvenc színe?
Kérdezte tőlem egy gyerek engem nézve,
S nem tudtam mit szóljak, hogy igaz legyen,
A válaszra várva magamtól, gondolkodtam ezen.
A zöld, ha fűben vagyok s benne lefekszem,
A kék, ha az eget bámulom szelíden,
A vörös, ha rózsáim közt sétálok csendesen,
A sárga, ha búzából van az asztalon kenyerem,
A fekete, ha gyászban megállok a sír mellett,
A fehér, ha a békét hirdetem szívemben,
A barna, ha az ősz derekán egy tölgy erdőben állok,
A szürke, ha fülemben énekelnek a csalogányok,
A lila, ha tavasszal ibolyát keresve a dombon kúszok,
Az áttetsző, ha télen a jégen, a Berettyó medrében csúszok,
A piros mikor nézem s érzem, hogy cseppen a vérem,
S az ember színe, szíve, mely bennem a vezérem.
Nincs olyan szín, nincs olyan szó mi messze lenne tőlem,
Így festett kép a lét, mi bennem van, s a kőben,
Mely olyan mint az ember, fekete, fehér vagy sárga,
Mit sem számít ím ez, ha a szívnek nincs gazdája.
Tanár úr! Mondja már, nincsen kedvenc színe?
Mosolyom kinyílott s szemem szirmát nézve,
Válaszoltam hangosan, hogy hallja mindenki:,
A kedvenc színem a szív színe, amit a lélek festett ki!

Thököly Vajk

Eli Michels: Kívánok Neked időt

Én nem kívánom Neked az összes lehetséges adományt
Én csak azt kívánom Neked, ami a legtöbbnek nincs meg:
Időt kívánok Neked örülni és nevetni.
Időt kívánok Neked tennivalóidhoz és gondolkodáshoz
Nemcsak saját magad számára, hanem arra, hogy elajándékozd.
Időt kívánok Neked, nem sietéshez és rohanáshoz,
Hanem az időt a megelégedettség lehetőségéhez.
Időt kívánok Neked, hogy a csillagok után nyúlj,
És időt a növekedésre, azaz a megérésre.
Időt kívánok Neked újra remélni és szeretni
Nincs értelme ezt az időt elhalasztani.
Időt kívánok Neked, hogy megtaláld saját magadat,
Minden napot, minden órát, mint boldogságot fogadni,
Időt kívánok Neked arra is, hogy a bűnt megbocsássuk,
Kívánok Neked időt az élethez.

Hoztam neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.

Hoztam neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.

Hoztam neked békét,
Néhány szóvirágot,
Hogy elűzzék mellőled
A szomorúságot.

A legvégére pedig
Csak önmagamat hoztam,
S fele barátságom,
A másik fele itt van.

Cserényi Zsuzsanna

Elmesélek most egy csodát
Feltárok néked egyet, s mást
Nyisd ki füled, csukd be a szád
Repülj velem kicsiny Virág

Mikor magad rosszul érzed
Minden sajog, fáj az élet
Ha a kedved borús, nehéz
Rajtad ül a keserűség

Mikor kínod sokká lészen
Betegség, gyász mi fáj régen
Ha a Lelked nem lát utat
És a Szíved majd megszakad

Hunyd le csendesen két szemed
Figyeld soká lélegzeted
Hagyd a ritmust reád hatni
Nyugalmat benned áradni

Ha ezt minden nap gyakorlod
Eléred majd hogy meglátod
Amint egy csöpp szikra pattan
Apró kis láng fel-felvillan

Egy jóságos tündér kezembe
Adott egy finom kis szitát:
"Az életből mi fényes, drága,
E kis szitán szitáld Te át,
Selyemfövennyé, aranyporrá!"

Azóta lelkemből csak hull, hull,
Mint aranypor, szitál az álom,
Kavics, göröngy, rög fennakad,
Az életet én megszitálom,
Selyemfövennyé, aranyporrá.

Reményik Sándor

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?
Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?
És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?
Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?
És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.
Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?
És mindenkinek jut;
A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,
A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,
A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,

Valami fény kéne a szemekbe
kék, zöld, barna, fekete tűz
egy kéz kéne a kezekbe,
mely mindent összefűz.
Valami csoda kéne
mit annyian várunk
Valami új hit felé
mert omlik már régi házunk.
Valami, valami fény kéne...

Mindenkinek van egy nagybetűs SORSA és egy aznapi élete.
Egy ünnepi Sorsa, s egy zűrös, zaklatott,

a szürke hétköznapokba belevakult, vacak kis élete.

Egyszerre vegetálunk küszködve - és élünk boldogan a Csodában.

És sohasem a külvilágon, hanem a mi szemléletünkön múlik,

hogy éppen melyiket éljük át.

Aki visszafelé nézve él, messziről nézi az életet.

Föntről, magasról. Önmagát is így látja.

Kicsit az "Isten szemével". Időben előre-hátra szállva

- valójában időtlenül.

A hétköznapokban mindig látja az ünnepet.

Értesz már? Boldognak lenni csakis így lehet.

Mert a boldogság nagybetűs élmény,

és ha elborítanak a napi gondok, a zaklatások,

a félelmek és elvakult izgalmak- ha megfeledkezel

az Egész Meséről-, elfelejtesz örvendeni.

Foglyul ejt a pillanat.

Boldog vagy- és észre sem veszed.

Repülj madárként a jelened fölé - és nézz vissza,

miközben szabadon szárnyalsz: kék az ég,

s lent szánalmasan kicsivé válnak a gondjaid....

Müller Péter