Szép nyári tájak

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben
Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.
Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.
Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.
Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.
Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.
A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!




PIROSAN LIBBEN
Pajkos a pipacs, nem parázna,
pirosan ragyog szabadsága.
Szoknyája lebben, szél emelgeti,
ragyog a napsugár, mert szereti.
JÚNIUSI SZÍNEK
Pipacslik a búzatenger
út menti szegélye,
kalász sárgul szerelemben.
Kenyerünk reménye.
PIPACSOK TÁNCA
Szögesdrót mellé
pipacsot ültettem,
szemérmesen nőtt,
lélekkel neveltem.
Most kinyílott,
szirmai csodaszépek,
örömére szemnek,
szellőnek, fénynek.
A három pipacsszál
pirul, táncol lengén,
én meg csak bámulom,
mindent elfeledvén.
















