Nyár…

Élvezzük a cirógató napsütést,

A mezők felett a pacsirta énekét,

Vidám patak csörgedezését,

Hajnali madarak dalát,

Aranyszínű búzatáblák susogását.

Egy csokorba összekötve,

Szeretettel fűszerezve,

Mellé tűzöm árnyas erdők énekét

S a piciny fülemülét.

Szervusz kedves napsugár,

Örülünk, hogy itt a nyár.

Kérlek, süss jó melegen,

Pihenhetsz a réteken.

Érleld meg a gabonát,

Lombosítsd a sok szép fát,

Langyosítsd  a vizeket,

Melegítsd a szíveket.

Kinyílt az ég, most minden kék,

a mező is gyönyörű szép.

Kismadár az ágra száll, ránevet a napsugár.

Szem tükrében, tavasz fényben

Meleg barna csillag éjben,

Élet szakad, rügy fakad.

Nyár Tündér már nyitja szemét,

Hallgatja a tücsökzenét.

" És mégis, ma is, így is örökké mennyit ad az élet!
  Csendesen adja, két kézzel a reggelt, és a délutánt,
az alkonyt, és a csillagokat,
a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok.
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajolok, úgy köszönöm meg. "
/ Márai Sándor /

" Vendég vagy a világban és ez a
világ szép vendégfogadó.
Van napsugara,vize,pillangója,madara.
Van virágja rengeteg sok.
Tanulj meg örvendeni nekik,
s igyekezz többet törődni azzal,
ami még a világ szépségéből
  csodálatosképpen megmaradt."
/ Wass Albert /

A napfény sugarától felszáll a harmat,

És meleg szeretettel öleli a kertet.

Majd aranyló sugara egyre feljebb halad,

Aztán sokáig nyaldossa a felleget,

Délre már a nevető egekig szalad,

S izzó, forró csókjával díszíti a kék eget.