Szép rózsacsokrok

A RÓZSA TÖRTÉNETE ÉS SZIMBÓLUMRENDSZERE
A rózsa őstörténete csaknem egyidős az emberi civilizációval, több millió évre vezethető vissza. Telt virágú fajtáik az ókori egyiptomi, majd görög és római kertekben éppúgy ott voltak, mint a kínai palota-, vagy az indiai maharadzsakertekben. Találtak már 32 millió éves geológiai maradványok között rózsát is.
TÖBB EZER ÉVE A VIRÁGOK KIRÁLYNŐJÉNEK NEVEZIK.
Számos mitológiában van fontos szerepe, mint például a habokból kiemelkedőVénusz, kezében egy rózsával, vagy mint Aphrodité szent növénye.
Egy legenda szerint a rózsa a Paradicsomban még sima szárú virág volt, csak azután növesztett tüskéket, miután Ádám és Éva kiűzetett a Paradicsomból. Egy másik monda szerint Cupidó lőtte bele véletlenül nyilát egy rózsabokorba, mire az megtüskésedett.
Az ókorban a rózsa a bizalom szimbóluma volt,
ha tárgyaltak, rózsafüzérekkel díszítették a falakat.
Innen ered a "sub rosa" latin kifejezés, vagyis
„rózsa alatt intézik az ügyet”, ami annyit tesz: bizalmasan kezelik.

Kleopátra a rózsa csáberejét becsülte a legtöbbre.
Az ókori Rómában is jelentős szerephez jutott.
Használták az ünnepségeken díszítésre,
az ifjú házasok fejére helyezték, fürdővizükbe tették,
szépítőszerekhez és másnaposság ellen használták.
A rózsa már az ókorban a szerelem szimbóluma volt.
A görög szépségek a mimózát kedvelték leginkább,
míg a római hölgyeket Néró vörös rózsákkal hódította.
A rózsa régi keresztyén szimbólum is, amelynek eredete
Ézs 11,1-re megy vissza: hajtás sarjad Isai gyökeréből.
Ide tartozik a jerikói rózsa legendája,
mely szerint kivirágzott, amikor a szent estén Mária elment előtte.
A rózsát évezredek óta ismerik és termesztik,
már a legkorábbi írásos feljegyzések is megemlítik.
Az ókori Közel-Kelet birodalmai, az egyiptomiak, a görögök
és a rómaiak egyaránt igen kedvelték.
Érdekes, hogy a kereszténység első századaiban
pogány kultusza miatt termesztését tiltották, később viszont
a kolostorkertek becses virága, egyben gyógynövény, illatszer
egyházi szimbólum és legendák tárgya lett.
Később, a középkorban, Mohamed kedvenc virágjából
rózsaolajat pároltak a törökök, bolgárok.
Franciaországban rózsapomádét készítettek,
rózsafűzért morzsolgattak a jámbor szerzetesek.
Míg a Távol-Kelet szubtrópusi-trópusi területein a folytonos növekedésű,
folyton virágzó örökzöld fajok /Rosa chinensis, R. odorata/,
a Közel-Keleten, később pedig Európában az edzettebb,
lombhullató, egyszer, de igen gazdagon virágzó, erősen illatos fajok
/Rosa alba, R. foetida, R. damascena, R. centifolia/ telt virágú fajtái terjedtek el.
Rózsamotívum alatt /sub rosa/ folytak a szabad kőművesek titkos tanácskozásai.
A rózsa alakjában az ötös szám ismerhető fel.
Ez megjelenik a levelekben,
a levelek elhelyezkedésében a száron
és a virágszirmok helyzetében.
Az ötös csillag a beteljesülés csillaga.
A rózsához napjainkban is jelképek tartoznak, mint például
a szépség, öröm, termékenység, élvezet, szerelem.
Minden színének más jelentése van:
a vörös a szenvedélyé, a rózsaszín az őszinteség,
a szeretet, a boldogság színe,
a fehér az ártatlanságé,
a sárga féltékenység és a végzet színe.

A rózsa szimbólumai:
– a szerelem, a szépség és öröm megjelenítője,
– a földi szerelem korai pogány jele,
– Szűz Máriával ábrázolva az isteni szeretet jelképe,
– a mártírok vérének ábrázolója,
– öt rózsa egy csokorba kötve Krisztus öt sebét szimbolizálja.












