Szép tájak

2013.01.20

Azores - Portugal

Tóth Árpád:

Ó, forgó földünk! - ostoba
Játékok legbúsabbika!
Röpít a Végzet ostora
Tova, vén pördülő csiga!
Csak pörget egyre, konokon,
A végtelenben féktelen,
S vak surranásod monoton
És céltalan és végtelen.

S mi, rajtad, szédült emberek,
Elvágyunk rólad: bús talány!
Ó, míg vak forgásod pereg,
E messzehívó vágy talán
Amaz "elröpítő erő",
Mit szül keringve a korong?
Sodró vágy, égig szökkenő,
Míg ónos testünk lent borong...

És perdül az örök csiga,
S lendítene a drága vágy,
Ám megköt az örök iga,
És sárba vetve vár az ágy, -
Ragyog sok titkos, messze fény,
De egykedvűn csapdos tova
A titkok csillag-mezején
A Végzet konok ostora...

Delphi - Greece , by Harry Tsappas

Vajda János:

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!...

Sarki fény

Elek Zsolt: Fényévnyire / részlet /

Idegenek vagyunk
mi - mindannyian.
A hatalmas világban keressük
hiába - foltos lelkünk
pontos mását, de inkább csalunk
és türelmetlen vággyal
erőltetjük kopott skatulyába
a másikat...
Csak néha kalandozunk el a napban
és elménk rokon lelkeket látogat.
Ilyenkor - ha kinézel a fák felett
láthatod
a vékony szálakat,
amelyek az egymásra gondoló emberek
között feszülnek
és pókhálóként szövik be a tájat.