Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ!

A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok!

S közben minden nyomorúságukkal,

ne lennének olyan érdekesek az emberek!

Márai Sándor

Egy ideig azt a kis jelentéktelen, kék virágocskát nézte,

amelyik onnan bújt elő a moha közül.

Egészen jelentéktelen volt, még észrevenni is alig lehetett.

Pedig sok tölcsér fityegett rajta, egészen aprók,

tiszta világoskékek, olyanok, mint az égbolt nyáron,

amikor tele van napsugárral.

Milyen szép - gondolta - s az ember nem is látja meg

. Elmegy mellette, s rálép.

Mennyi sok szép dologgal van tele a világ.

Wass Albert

Korábban soha nem gondoltam bele,

de csodálatos, hogy hányféle fény van a világon

és hányféle égbolt:

a tavasz halványkékje, amikor az egész világ irul-pirul;

a júliusi dél buja, élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők

a zöldes háborgás, mielőtt lecsap a villám,

és az őrülten színes naplementék,

amik kábítószeres álomhoz hasonlítanak.

Lauren Oliver

Korábban soha nem gondoltam bele,

de csodálatos, hogy hányféle fény van a világon

és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje,

amikor az egész világ irul-pirul;

a júliusi dél buja, élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők,

a zöldes háborgás, mielőtt lecsap a villám,

és az őrülten színes naplementék,

amik kábítószeres álomhoz hasonlítanak.

Lauren Oliver

Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.

Valami önkéntelen kiáltás jött ajakamra.

Azután néztem, néztem, mereven néztem.

Lelkemet bámulás, gyönyör,

ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el.

Sohase álmodtam ilyen szépséget.

Sohase láttam, sohase hallottam,

sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt.

Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva,

erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu,

ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok,

csatornák, magas bércek, fehér házak,

korhadt és mégis fényes várromok,

Szent Györgynek és Badacsonynak komoly fensége,

s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas

mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán

égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése,

bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve,

váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s

a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve:

íme, ez a kép rohanta meg lelkemet.

A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya,

természetnek ősalkotásai,

emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett.

Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?

Eötvös Károly