Amint azt az őskori leletek is bizonyítják,

a rózsa 35 millió éve már virágzott Földünkön.

  Nem csoda tehát, hogy a maga mintegy 30.000 fajtájával

a legbonyolultabb családfával rendelkező virágfaj.

Az is természetes, hogy az idők folyamán sok mítosz, legenda

és történet forgott közszájon erről a szépséges virágról.

Úgy hiszik, hogy a rózsát 5.000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni Ázsiában.

Azóta pedig se szeri, se száma a róla szóló érdekes történeteknek.

A legkorábbi ábrázolás, a Kr.e. 1770- ben készült krétai falfestményen látható,

ahol egy 5 szirmú rózsaszínű rózsa bontogatja virágait.

Egyiptomi sírokban fellelt virágkoszorúk egyik alkotóeleme szintén a rózsa.

A hawarai piramis sírkamrájában talált koszorú Kr.u. 170-ből,

olyan megkövesedett rózsákból áll,

amelyeknek élő fajtái napjainkban is megtalálhatóak.

A legkorábbi írott bizonyítékot a rózsáról Homérosz eposzának

az „Iliász"-nak 23 énekében találjuk.

Itt írja le Homérosz még Kr.e. a 9. században,

hogy a trójai királyfit, Hektort párviadalban megölő Akhileusz pajzsán

egy rózsa látható.

Ugyancsak innen tudjuk, hogy a halott Hektor testét

rózsaolajjal balzsamozták be, és rózsát ajánlottak fel

Aphrodite istennő tiszteletére is.

A mitológia szerint, amikor Aphrodité

a halálosan megsebesült szerelméhez Adoniszhoz sietett,

megkarcolta néhány rózsa tövise, és kiserkenő vére

pirossá festette a mitikus fehér virágokat.

Így változott piros színűvé a fehér rózsa.

A római korban a rózsát már nem tartották akkora becsben

mint annak előtte.

A földművesek uraik parancsára inkább

élelmiszer-növényeket termesztettek és nem rózsát.

Egy-egy ünnep vagy tivornya alkalmából az uralkodók és a főurak

megtöltették a medencék és a szökőkutak vizét rózsaszirmokkal,

vagy konfettiként használták ezeket.

A császárok vagy a hadvezérek gyakran rózsaszirom-szőnyegen

lépkedve dicsőítették magukat.

A rózsát felhasználták illóolajok és parfümök készítésére,

de gyógyászati célokra is. (A csipkebogyó, a vadrózsa áltermése,

gazdag C-vitaminban, egészségvédő hatását az északi népek nagyra becsülték.)

A rózsa a római otthonok asztali díszeként is szolgált,

és a ház vendégeinek illatos rózsaszirmokkal teli

fürdővízzel kedveskedtek.

 A rómaiak vezették be azt a szokást,

hogy a halott szerelmük sírjára piros rózsát ültettek,

a fiatal leányokéra pedig a tisztaság jelképeként fehéret.

A középkorban rózsakeresztesek titkos társasága

a rózsát a szeretet, a megértés és a megbocsátás szimbólumának tekintette.

A templomok részére gyakran készült rózsa-ablak (rozetta),

az eredeti rózsafüzér pedig 150 szárított rózsából készült.

A 15. századi Anglia történelméből ismert „Rózsák háborúja"

a trón megszerzéséért vívott háború,

melyben a piros- és a fehér rózsa

a két szembenálló párt jelképei voltak.

A 17. században a rózsa

már megbecsült fizetőeszközként folytatta pályafutását.

Napóleon felesége Josephine szenvedélyesen szerette

és gyűjtötte a különböző rózsafajtákat.

Chateau de Malmaison-i kastélya mellett ma is megcsodálható

a 250 fajta rózsából álló rózsakert.

A korai rózsa egyszer virágzik egy évben,

így amikor a 18. század végén a kínaiak bemutatták

a többször is virágzó fajtát, forradalmasították a rózsatermesztést.

A középkori rózsa árnyalatai a rózsaszín és a fehér.

A vörös rózsa már Kínából érkezett.

A sárga- és a narancssárga színű rózsa

egy véletlennek köszönheti létét, természetes mutáció eredményeként.

Kék és fekete színű rózsa még nem ismeretes,

de van egy olyan mélybordó színű,

amely normális fényviszonyok mellett feketének tűnik.

Ez a nemesített, törékeny fajta telt virágaival és színével hódít.