A szerecsendió egy indonéz szigetről, Bandáról származik.

S bár úgy tudjuk, hogy Európát

a középkorban fertőzte meg a szerecsendió ellenállhatatlan íze,

az idősebb Plinius írásai azt bizonyítják,

hogy már az i.e. 1. században is

eljutott errefelé ez az indonéz fűszer.

A római utcákat bizonyos alkalmakkor

szerecsendió-füsttel illatosították az ókorban,

s Indiában a mai napig előfordul, hogy a füstölőkbe szerecsendió kerül.

Harc a szerecsendióért 

1512-ig az arabok kezében volt a fűszerszállítás,

a tengeri útvonal felfedezésével azonban

Vasco de Gama elérte az indonéz szigeteket,

majd portugál gyarmatnak minősítette.

Ezt a státuszt egészen 1602-ig sikerült megőrizniük,

mert akkor jöttek az új tulajok, a hollandok.

A szerecsendiónak akkora ázsiója lett,

hogy a hollandok már vérre menő háborút folytattak,

hogy megszerezzék a Banda-sziget fölötti felügyeletet,

így övék legyen a szerecsendió-uralom.

A napóleoni-háborúk idején az angolok vették át a sziget felügyeletét.

Ekkor kezdték meg Grenadában és Zanzibáron is

termeszteni a szerecsendiót.

Aztán megint a hollandok nyerték vissza a felügyeletet,

akik még Manhattan szigetét is az angoloknak adták,

hogy visszakaphassák a fűszerszigetet.

Egészen a második világháború végéig

az ő fennhatóságuk alá tartozott az egész szigetcsoport,

amihez Banda is tartozik.

A holland monopóliumnak egy francia kertész vetett véget.

1770 körül Francia Pierre Poivre-nak sikerült

Mauritiuson szerecsendió ültetvényt létrehoznia.

A kiváló franciának nem ez volt az egyetlen

monopólium ellen irányuló tevékenysége,

mert a fahéjat és a szegfűszeget is kimenekítette,

és termeszteni kezdte a Seychelle-szigeten.

Manapság már Nyugat-Indiában, Malajziában,

Új-Guineán és Srí Lankán is termesztenek szerecsendiót.

A nagy kínálat miatt visszaesett az ára,

pedig egykor egy kevés szerecsendió-virág is felhőtlen,

gazdag létet biztosíthatott a tulajdonosának.

A szerecsendiófa örökzöld, ültetés után

7 évvel hozza az első termését,

és nagyjából 20 évesen éri a teljes hozamot.

Közel egy évszázadig termő.

Az orvoslásban betöltött szerepe

Bár nem tartozik az igazán gyógyerővel bíró növények közé,

az indiai védikus írásokban is szerepel a szerecsendió.

Európában főleg gyomorgörcsök ellen használták,

sőt megpróbálták vele kezelni a pestist is.

Annyi bizonyos, hogy kis mennyiségben

 jótékony befolyással bír a vérnyomásra,

a szerecsendió-olaj pedig oldja a stresszt,

javítja a szellemi képességeket.

Az olaj ezen kívül még enyhíti a ízületi gyulladásokat,

és az izomfájdalmakra is remek ír.

Gyakori összetevője a köhögéscsillapító tinktúráknak is.

Manapság a gyógyszeripar helyett

inkább a kozmetikai ipar hasznosítja a szerecsendiót

parfüm- és illóolaj alapanyagként.

Pattanások ellen

Ez a háziszer segít eltüntetni az éppen kialakulóban levő pattanást: egy kis tálban néhány csipet őrölt szerecsendióhoz adjunk annyi tejet, amennyit felvesz, és sűrű kenhető anyag lesz belőle. Ezt fölkenjük a kérdéses bőrfelületre, majd néhány perc múlva leöblítjük.

Gyomornyugtatónak

A szerecsendiót évszázadok óta használják gyomorgörcsök, hasmenés és felfúvódás ellen. A fűszerben található esszenciális olajok és más vegyi anyagok szabályozzák a gyomor- és bélrendszer működését.

Fél teáskanál őrölt szerecsendióval hintsünk meg egy tál zabkását reggelente, és fogyasszuk néhány hétig.
 

Álmatlanság esetére

Ha nehezen alszunk el, adjunk egy bögre langyos tejhez egy csipetnyi szerecsendiót. A tej triptofánt tartalmaz, ez az aminosav a szervezetben az alvást elősegítő szerotoninná változik, a szerecsendió pedig megakadályozza a szerotonin lebomlását.

Fogfájás csillapítására

A szerecsendió-olajat már régóta alkalmazzák fogfájás és fogínygyulladás ellen. Néhány csepp szerecsendió-olajjal dörzsöljünk be a gyulladt fogínyt. Külön előnye, hogy a szerecsendió összevetői felveszik a harcot a szuvasodást okozó baktériumokkal is.

Szerecsendió a konyhában

A szerecsendió régóta kedvelt fűszere a világ konyháinak.

Indiában a garam masala keverék egyik összetevője,

és az arab ras el hanout fűszerkeveréknek is szerves részét képezi.

Az indiaiak egyébként főleg édességekhez használják a szerecsendiót.

Az európai konyhában általában

a krumplis ételek ízesítésére használják,

de gazdagítanak vele kolbászt és gyakorta fűszereznek vele húst,

amik közül legjobban talán a bárányhoz illik.

Zöldséges ételeknek is remek kiegészítője,

egészen varázslatos összhang van közte és a spenót között,

de nagyon jó káposztás ételekhez, padlizsánhoz, babhoz,

sütőtökhöz vagy a paradicsomos dolgokhoz.

Többek között a bolognai raguba is lehet csempészni

egy kevés szerecsendiót.

S persze megkerülhetetlen fűszere a besamelmártásnak.

Desszertek esetében rizsfelfújthoz, pudinghoz szokták használni,

illetve az amerikaiak által imádott eggnogba is kötelező,

és kellemesen gazdagítja a forralt bort.

A szerecsendió-virág

A mag csipkés, piros kabátja - hivatalos nevén maglepel -

a szerecsendió-virág.

Az eredetileg élénkpiros membrán szárításkor

elveszíti gyönyörű színét, de erős íze szerencsére megmarad.

A szerecsendiónál kisebb tömegének köszönhetően

értékesebb magánál a magnál.

Illatra, ízre a korábban körülölelt dióra emlékeztet,

de annál sokkal aromásabb,

1 teáskanál virág őrleménye nagyjából

1 evőkanál szerecsendiónak felel meg.

Szép, aranyló színt kölcsönöz az ételnek, mint a sáfrány.

Húsleveshez, tejszínes levesekhez,

szárnyasokhoz és húsos ételekhez javasolt.

De ízesíthetünk vele desszerteket is,

vagy akár a forró csokoládé ízét is mélyíthetjük

egy darabka szerecsendió-virággal.

Forrás: mindmegette.hu