Éneklem a tavasz, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt.
S a nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!
József Attila

Tavasztündér suhant át a tájon,
Fénylő aranyfátyol szárnyon.
Nyomában millió virág bontja szirmát.
Madárdaltól hangos a táj,
Itt a tavasz, megjött már.

Tavasz van! Hallod-e?
Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Tavasz van, gyönyörű!
Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz, Korai?
Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél.
József Attila

 Miért ne morogna a tél?  Kitelt az ideje.
Házára tör a tavasz s kergeti kifele.
Siserehadként űzi minden a vén apót.
Az égből a pacsirta zengi a riadót.
Dúl - fúl az öreg, átkoz fényt, napot, meleget
s a friss tavasz csak
annál hangosabban nevet.
Kányádi Sándor

Elég, ha lassan és kényelmesen haladsz
És néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot,
Vagy egy madarat megnézz.
Mert szépen süt a nap és a szellőnek
Kellemes virágszaga van.
Elég, ha örvendesz annak, hogy élsz és,hogy
szép a világ, amelyben élsz.
Wass Albert

Tavaszi szelek puha sodra
A rügyeket levéllé bontja
Miként a fiókamadár
Szárnyát próbálja már a táj.
Napfény melege árad szét,
Hallani vélem a tavasz neszét.
Lelkem is lassan tavaszba öltözik,
Szívembe öröm,vidámság költözik.
Zelk Zoltán

Itt a tavasz, tudod-e ?Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet,virágszagú kikelet.
Rád  füttyent a bokorból,
Füttyös madártorokból.
Rügyes ággal meglegyint,
S érzed, tavasz van megint.