Az igen szigorú előírásokkal rendelkező,

Dél-Kínából származó kungfu teázás például

a harcművészet lépéseihez hasonlít.

A kungfu teázáshoz először össze kell gyűjteni

a szükséges eszközöket (14 van belőle), és el kell sajátítani

a néha bonyolult és harmóniát sugárzó mozdulatokat.

Az első főzetet nem is isszák meg,

a vendégek csészéit a távolságtartás szimbólumaként

(és higiénikus okokból ) csipeszekkel fogják meg.

Elsőként a legidősebb férfi kapja a teát, majd a fiatalabbak következnek.

Ugyanezt megismétlik a nőkkel,

utoljára pedig a tea készítője kóstolja meg a főzetet. 

Tibetben a tea nemcsak ital, hanem tápláló energiaforrás is,

a zöld teát sóval ízesítik, és tejjel forrázzák le.

A törökök és az arabok mentával és cukorral isszák,

és a teázás a férfiak napjának egyik külön programja.

Az oroszok szigorúan cukorral isszák, szamovárból,

az angol ötórai teák pedig fontos társadalmi eseménnyé léptek elő.

Az angol teázási szokások az "igazi" teafogyasztók szerint

a szentségtörés határát súrolják,

mert a legjobb minőségi fekete teák ízét tejjel és cukorral nyomják el.

Azzal érvelnek, hogy a teára,

mint eseményre rengeteg illemszabály, vendéglátási szokás,

sütemény és szendvics "szerveződött", vagyis nem a tea,

hanem az esemény került a középpontba.

Angol rigolyák

Az író szerint -  Orwel - a tea az angol civilizáció egyik alapköve,

és a 20. század közepére igen bonyolulttá vált az egész ügy.

Orwell maga 11 fontos szabályhoz ragaszkodott, amikor elkészített egy teát.

Az indiai teákat részesítette előnyben a kínaiakkal szemben,

mert úgy vélte, hogy a kínai nem elég serkentő.

Azt vallotta, hogy egy "igazi teától az ember bölcsebbnek,

bátrabbnak és optimistábbnak érzi magát",

és elhatárolódott minden félmegoldástól, ha a tea elkészítéséről volt szó.

Ragaszkodott például ahhoz,

hogy a tealeveleket közvetlenül a kannába kell tenni,

a szűrők, zacskók csak "bebörtönöznék" a teát.

Az ő idejében az angolok sem értettek egyet abban,

hogy a tejet vagy a teát kell-e először a csészébe önteni.

Orwell ez utóbbi mellett érvel, mert így szabályozható a tej mennyisége.

A teának keserűnek kell lennie, mint a sörnek,

ezért az író szerint a cukor csak elrontja az  ízét.

A cukor édes ízére vágyókat

egyszerűen "félrevezetett embereknek" nevezte.

A "tejet először módszer" összefüggésben lehet

az ópiumháborúval is, aminek következtében

a jobb minőségű porcelánszállítmányok el-elmaradoztak,

és a forrásban levő víz bizony nem kímélte a gyengébb

és a hamis porcelánokat.

Így az angolok kénytelenek voltak a tejjel kezdeni a teaivást,

és erről sokáig nem tudtak leszokni.