Teázzunk együtt!

"az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg.
A második elűzi magányosságomat,
a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön.
A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít,
az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül.
Az ötödik csészénél megtisztulok,
a hatodik csészénél a hallhatatlanság birodalmába képzelem magam.
A hetedik csésze - nem tudok tovább írni
csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába..."
Forrás: http://darkyteablog.freewb.hu/irodalom---idezetek/
Forrás: http://darkyteablog.freewb.hu/irodalom---idezetek/
Forrás: http://darkyteablog.freewb.hu/irodalom---idezetek/

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki folyton vékonyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.
S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, amikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
- Én is teázom, kedvesem...-
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.
Dsida Jenő: Esti teázás

"Ha lelked fázik
Tested is melegre vágyik...
Magányos vacogásod egy pohár teába zárod.
Érzed ha fúj a szél.
Morog az idő, majd csendben megáll.
Sóhajod a múlt mélyébe száll.
S ha az ébredő jelen hozzád ér.
Fájdalmad jégvermén olvad a tél..."
Zed Koby











