Téli akvarellek

Észre vetted már milyen szép a téli táj,
milyen szép, mikor a hó a földre száll?
Egyöntetű lepel lepi el az egész mindenséget ,
és amerre nézel, nem látni mást, csak fehérséget.
Milyen különös, hogy a pici hópehely
mekkora utat tesz meg és milyen szép ,
ahogy a hó hangulatot ad a téli csöndnek.
Milyen szépen csillog a hó este a fény alatt,
úgy világít hogy fel sem kell kapcsolni a lámpákat.
Hanem figyelted még a gyönyörű telet,
akkor szánj rá egy percet, hogy kicsit kinn ülhess,
s figyelhesd azt ,milyen békés évszak a tél:
milyen nyugodt, csöndes, szép.

TÉLI TÓ
Csípőre tett kézzel
tó partjára állnak,
kíváncsian nézelődnek
fehér hasú házak.
A csillogó parton
bámulnak a jégre,
s pöfékelnek barna füstöt
kéménycsücsörítve.
Szaladnak a tóra
csöpp gyerekek rajban,
a gubancos ördögbunda
mindegyiken rajt' van.
Visongatva csúsznak,
egymást lökik-vágják
sok nevetve tapogatja
pecsenyéje táját.
S a jég alól bámész
halak, békák, rákok
nézik, milyen jól mulatnak
fönn a fiúk, lányok!

TÉLI CSEND
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.
Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.

















