Hópehely                                Hó alatt a                               Elcsitul a

Csillogó                                  lágy mező,                              fagyos szél,

hull a földre                            hó alatt a                                hej, ilyenkor

millió,                                     háztető,                                  szép a tél,

táncra perdül                          pehely lebben                         jég virága

szüntelen                                könnyed, táncos                     lombosodik,

táncos kedvű                          bálterem                                 hóvirágról

ünnepen.                                 az egész város.                       álmodozik.

Nemes Nagy Ágnes:
Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

„Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.”
Alföldi Géza

„Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.”
Kosztolányi Dezső

„A hó szőnyegébe puhán süpped a láb,
mintha dunyhán menne.
Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ
milyen édes lenne!...”
Babits Mihály

„Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!”
Wass Albert

Első hó

Ébredjetek gyerekek!
Csoda történt éjjel.
Megérkezett Télapó,
Csillagot szórt széjjel.

Fehér köntöst is hozott
a bokroknak, fáknak.
Nézzétek, hogy örülnek,
Mostmár nem is fáznak!

-
Hideg szél fúj-
Hideg szél fúj, hull a hó
hó-kabát a fákon.
A kis cinke didereg,
megbújik az ágon.

Őzike az erdőben
magas hóban baktat,
Megnézi az etetőt:
van- e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske
lengedez a tájra-
Decemberben mindenki
a Télapót várja.

Csilingelnek a csengők-
Csilingelnek a csengők
az erdei laknál.
Télapóka rakodik,
majd a bakra felszáll.

Erdők felett repíti
sok kis útitársa.
Hat kedves kis rénszarvast
fogott be a szánba.

Vígan szállnak fel vele
a csillagos égig.
Csillagok az útjukat
fényükkel kísérik.

Nagymedve és Fiastyúk,
s még ezernyi csillag
ragyog nekik, hogy lássák
a végét az útnak.

Esik a hó a jégre, nádra

Esik a hó a jégre, nádra
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen
s együtt mennénk a hóesésben,
együtt mennénk havon, jégen,
amíg csak süt a nap az égen
és mikor a nap lemenne
a hó örökre betemetne. ”