Téli kis képek

Szeretnünk kéne egymást.
Összejárni,nevetni,örülni,átölelni,
simogatni, mosolyogni csendben,
hallgatni nagyokat.
Ehelyett mást teszünk:
aggódunk,félünk,sértődünk,
haragszunk,szorongunk.
Mennyi elpocsékolt perc és óra…
Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap.
És egyszer elmegyünk…
Haraggal,el nem intézett dolgokkal…”
Fenyő Iván / részlet /





Észre vetted már milyen szép a téli táj,milyen szép,
mikor a hó a földre száll?
Egyöntetű lepel lepi el az egész mindenséget ,
és amerre nézel, nem látni mást, csak fehérséget.
Milyen különös, hogy a pici hópehely mekkora utat tesz meg
és milyen szép ,ahogy a hó hangulatot ad a téli csöndnek.
Milyen szépen csillog a hó este a fény alatt,úgy világít
hogy fel sem kell kapcsolni a lámpákat.
Hanem figyelted még a gyönyörű telet,akkor szánj rá egy percet,
hogy kicsit kinn ülhess,s figyelhesd azt ,milyen békés évszak a tél:
milyen nyugodt, csöndes, szép

Furcsa némaság telepedett a tájra,
a természet csak bámult az éjszakába,
hangtalan felhők csendben úsztak az éjben,
pelyhekkel dobálva a földet, mint régen.
Az álmából ébredő szél csak vacogott, a sötétben megbúvó tél
már kacagott, nagy égi trónjáról lógatta lábait,
naponta átírta megfagyott álmait.
Ordító hideg lett, semmi sem motoszkált,
néha egy eltévedt napsugár poroszkált, körülnézett jól a dermedt,
fagyos tájon, lesz itt bőven dolga ezen a világon.









