Teraszok, pihenőhelyek

2018.05.17

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni.

Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz

és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot,

vagy egy madarat megnézz.

Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon,

mint amennyit előre szántál magadnak.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes,

meleg virágszaga van

. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit,

csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”

(Wass Albert)

Életünket egy valós világban éljük.

Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot.

Ez a megértés nem könnyű.

A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme

kellemetlen és fájdalmas számunkra.

Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig.

Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk,

ki kisebb, ki nagyobb mértékben.

Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból.

Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól.

Erre különböző módszereket alkalmazunk,

amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez.

Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat,

így korlátozva tudatosságunkat.

Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből

sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk

igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat

és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával.

A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága,

az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat,

keddi vagy szerdai életrendünket is:

az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket,

a világmindenség óvó-igazító zörejeit…

Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával,

a hideggel és meleggel: soha nem ellene,

mindig belesimulva a világ összhangjába,

a teremtés és pusztulás teljes rendjébe.

Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan

belülről süketek a világ hangjai iránt.

De egyszerre kell élni szívünkkel is,

azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb,

nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje.

Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver,

ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni.

Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit,

e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják

életed igaz mértékét.

Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély,

nem hallja többé e hangokat.

Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él;

emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”

(Márai Sándor: Füves könyv i)

Megosztás:

Kategória: Életmód Cimkék: teraszok pihenőhelyek képek idézetek Hozzászólások

Teraszok, pihenőhelyek

Teraszok, pihenőhelyek hozzászólásai

Szólj hozzá