Mi a bindi?

Jellemzően a dél- és délkelet-ázsiai nők homlokán tűnik fel

gyakran egy pont vagy csepp alakú festett vagy felragasztott jel, a bindi.

A szanszkrit eredetű szó jelentése is: csepp, pont.

 

A bindi a hagyományok szerint a házas hindu nők homlokának közepén,

a szemöldökökhöz közel,

az ún. hatodik csakra helyén elhelyezett festett piros pont

(alapanyaga az ún. szindur por).

Fekete változata a hajadon lányok homlokát díszíti.

Hitük szerint a bindi amellett, hogy családi állapotukat jelzi,

távol tartja viselőjétől a gonosz szellemeket is.

Ázsiától távolabb a bindi viselőjének indiai származására hívhatja fel a figyelmet,

de megjelenhet olyan más kultúrák képviselőin is,

akik időközben áttértek a hindu hitre

és a jellel vallási meggyőződésüket kívánják kifejezésre juttatni.


 

A modern idők beköszöntével a bindi egyfajta divatos ékszerré lépett elő,

így eredeti jelentése ugyan halványult,

viselőinek száma viszont megsokszorozódott.

Míg eleinte csak az ázsiai országokban terjedt,

nem sokkal később a világ más tájain is hódítani kezdett a homlokékszer.

A nyugati divatszakma kedvelt eszköze lett.

Színe és alakja immáron nem követte a tradíciót.

Számtalan formában, különféle anyagokból, sokféle színben készül világszerte.

A farmernadrág

az egyik legnépszerűbb hétköznapi férfi- és női ruhadarab.

A farmeranyagból készült öltözékek divatja

az Egyesült Államokból kiindulva söpört végig a világon,

de vajon ott hogyan kezdődött a farmerőrület?

 

A farmernadrág legrégebbi őse Indiából származik.

A 16. században a Mumbai melletti Dongarii Fortban vásárolhatták meg

az amerikai tengerészek azt az indigókékre festett vastag pamutanyagot,

amelyből masszív szövése és ellenálló-képessége miatt

remek munkaruházat készült dongaree néven.

A 17. században az önálló köztársaságként létező Genovában

felmerült az igény, hogy a haditengerészet számára

olyan nadrágokat készítsenek,

melyek szárazon és vizesen egyaránt hordhatók,

száruk pedig könnyen felhajtható,

hogy ne sérüljön a hajófedélzet felmosásakor.

Erre a célra pamut, vászon és/vagy gyapjú keverékéből készült

vastag anyagot használtak.

Az anyag francia elnevezése „bleu de Gênes” (genovai kék) volt,

innen származik az angol blue jeans név.

Ugyanebben az időben a franciaországi Nimes-ben

a genovaihoz igen hasonló gyapjúszövetet állítottak elő

„serge de Nimes” (nimesi gyapjúszövet) néven.

A „de Nimes” kifejezés fonetikus angol leírása denim –

ez lett a farmeranyag angol neve.

A 19. században Amerikában

a francia recept alapján készülő denim

és az olasz jean gyártása is felvirágzott.

Munkásruhaként szívóssága miatt mindkét anyag igen bevált.

Az 1870-es évek elején

Jacob Davis San Francisco-i szabónak sok fejtörést okozott,

hogy kuncsaftjai időről-időre leszakítják nadrágzsebüket.

Kitalálta, hogy ha szegecsekkel megerősíti

a zsebek felső sarkait, azok masszívabbá válnak.

A módszer bevált. Davis aggóni kezdett,

hogy ötletéből esetleg mások fognak meggazdagodni,

ezért szabadalmaztatni szerette volna a szegecselt zsebet.



Ehhez azonban 68 dollárra lett volna szüksége.

Mivel Davis nem rendelkezett ezzel az összeggel,

felkereste Levi Strausst,

aki rövidáru-kereskedőként dolgozott, hogy társuljanak.

Strauss felismerte a nagy üzlet lehetőségét, és beleegyezett.

Davis és Strauss 1873-ban kapták meg

a szabadalmi jogot a szegecselt zsebekre.

Érdekes tény, hogy a farmernadrág

mind a mai napig nincs szabadalmaztatva, kizárólag a zsebei.

A szabadalom évében a két férfi megnyitotta

„Levi Strauss & Co.” nevű vállalkozását,

melynek keretében szegecselt zsebű,

farmeranyagból készült nadrágokat gyártottak.

Ez az anyag a francia eredetű denim,

azonban magát a nadrágot jeans-nek nevezik.

Az első klasszikus farmernadrág készítője tehát

nagy valószínűséggel Jacob Davis.

A "három majom" szimbólum az egész világon ismert,

szobrok milliói készültek vele kapcsolatban.

Maga a mondás -"nem látok, nem hallok, nem beszélek"-

egy buddhista bölcsességből ered.

 

A "három majom" szimbólum

egy 17. századi japán templom oszlopcsarnoka felett található faragásból ered,

melyen ez a bizonyos három bölcs majom jelenik meg.

A  misztikus majmokat ("sambiki saru") a templom őrzőjének mondják ,

illetve Shuomen Kongo ( félelmetes isten, általában hat karral ábrázolják) szolgáinak.

A majmok név szerint:

Mizaru (eltakarja a szemeit),

Kikazaru (eltakarja a füleit),

és Iwazaru (eltakarja a száját).

Japánul a "nem látok, nem hallok, nem beszélek" mondás tehát így néz ki:

"mizaru, kikazaru, iwazaru".

A három majom alapvető gondolatát

a kínai Tendai szekta buddhista szerzetese vezette be Japánba,

valószínűleg Kr.u. a 8. században.

Ez a gondolat minden bizonnyal az indiai buddhista tanításokon alapult.

Japánban ezeket a majmokat először egy ijesztő,

háromszemű, sokkarú istenséggel hozták kapcsolatba, akit Vadjra-nak hívtak.

A majmok gesztusai (a fülek, szemek és a száj eltakarása)

festői módon fejezték ki és közvetítették az isten parancsát.

Vadjra tanítása szerint, ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk,

akkor a baj elkerül minket.

A három majom szimbóluma egy Japánban ismert népi hit, a "koshin" részét képezte.

Koshin éjszakáján az emberek összegyűltek,

és hajnalig ébren maradtak. Közben Shuomen Kongo-hoz  imádkoztak.

Az emberek az ébrenmaradással próbálták elkerülni,

hogy rossz cselekedeteik a mennybéli isten fülébe jussanak.

 

A Linckia columbiae nevű tengeri csillag

képes akár egyetlen centiméteres darabkájából

visszanöveszteni a teljes testét.

A világ legkisebb békafaja az Eleutherodactylus Iberia,

melynek egyedei mindössze 9.5 mm hosszúak.


 

A legnagyobb béka a Kamerunban honos Góliát béka (Conraua goliath),

amely közel 30 cm nagyságú és eléri a 3.3 kg testsúlyt is.

A jegesmedvék nem észlelhetők infravörös kamerával a hőszigetelő bundájuk miatt.

Az Egyesült Államokban évente kisorsolják a Stella-díjat. Eme kitüntetés a 81 éves Stella Liebeck előtt tiszteleg, aki sikeresen perelte 2,9 millió dollárra a McDonald's étteremláncot, miután harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a magára öntött kávétól.

A díjra sokan neveznek évről évre. Kathleen Robertsonnak (Austin, Texas) 780 ezer dollárt ítélt meg a bíróság, mert egy bútorboltban átesett egy szaladgáló kisgyereken, és eltörte a bokáját. Az üzlet tulajdonosát meglepte a döntés, hiszen a szaladgáló kisgyerek Kathleen Robertson gyermeke volt.

A tizenkilenc éves Los Angeles-i Carl Truman 74 ezer dollárt és orvosi kiadásainak megtérítését kapta, mert a szomszédja áthajtott a kezén Honda Accordjával. Mr. Truman nem vette észre, hogy valaki ül a kocsi kormányánál, miközben megpróbálta ellopni a dísztárcsákat.

Terrence Dickson (Bristol, Pennsylvania) kifelé tartott abból a házból, ahova betört. A garázson keresztül próbált kijutni, de mivel az ajtónyitó automatika meghibásodott, nem tudott az akadályon túljutni. Természetesen megpróbált visszajutni a házba, de a garázst és a házat összekötő ajtó automatikusan bezárult, miután becsukta maga mögött. A ház tulajdonosa éppen nyolcnapos vakációjat töltötte, ezért Mr. Dickson ezen időre a garázs rabja maradt. Egy rekesz üdítőn és egy nagy zsák kutyatápon élt. Beperelte a tulajdonos biztosítóját, mert túlzott mentális kínokat élt át. A bíróság félmillió dollár kártérítést ítélt neki.

Jerry Williams (Little Rock, Arkansas), közel tizenötezer dollárt és orvosi kiadásainak megtérítését nyerte, mert a szomszéd vadászkutyája megharapta a fenekét. A kutya a szomszéd bekerített kertjében volt láncon. A kártérítes kevesebb volt, mint várták, mert a bíróság úgy érezte, hogy a kutyát enyhén provokálta Mr. Williams azzal, hogy folyamatosan légpuskával lőtte.

Egy philadelphiai éttermet 113 ezer dollár kártérítés megfizetésére köteleztek, miután Amber Carson (Lancaster, Pennsylvania) elcsúszott a földre öntött röviditalon és eltörte a farkcsontját. Az ital azért volt a földön, mert Ms. Carson fél perccel korábban a barátjára öntötte, miközben vitatkoztak.

Kara Walton (Claymont, Delaware) sikeresen perelte egy diszkó tulajdonosát, mert leesett a toalett ablakából, és kitörte két első fogát. Ms. Walton megpróbált lelépni a szórakozóhelyről a WC-ablakon keresztül, ugyanis nem akarta kifizetni a háromszázötven dolláros számlát. Tizenkétezer dollárt és fogászati kiadásainak megtérítését ítélte meg számára a bíróság.

Merv Grazinski (Oklahoma City, Oklahoma) vett egy vadiúj, 32 láb (majdnem tíz méter) hosszú Winnebago lakókocsit. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 km/órára, majd elhagyta a vezetőülést és hátrament, hogy készítsen egy kávét. Mint az várható volt, a lakókocsi letért az autópályáról, felborult és összetört. Mr. Grazinski beperelte a Winnebagót, mert nem jelezték a használati utasításban, hogy menet közben nem hagyhatja el a vezetőülést. A bíróság egymillió 75 ezer dollárt és egy új lakókocsit ítélt meg a "károsultnak". Ezek után a cég megváltoztatta a használati útmutatást.