Vadkakaó

Vadkakaó - de hívják sábadiónak is

A vadkakaó a trópusi Amerikából származik.
Termése miatt a kakaóhoz, magjai miatt a gesztenyéhez szokták hasonlítani.

A rendszeresen elárasztott területeken nő.
Magjai úszóképesek, és már a vízben kicsíráznak.
Mikor szárazföldre sodródnak, a fiatal növények azonnal továbbnövekednek.
A sábadiónak is nevezett magok megfőzve vagy pirítva fogyaszthatók.

A kakaó a mályvavirágúak (Malvales) rendjében
a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának legismertebb nemzetsége,
a legkedveltebb élvezeti növények egyike. A csokoládé alapanyaga.

Származása, élőhelye

Dél-Amerika esőerdőiből,
főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik.
A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.

Megjelenése, felépítése

A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet,
de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra.
Göcsörtös felületű, barna törzse hamar elágazik. Fája halvány rózsaszínű.

A sötétzöld, szórt állású, tojásdad, hegyes végű levelek nyele rövid
. A levéllemez 15–25 cm hosszú, a fonáka szőrös.
A néhány mm-es, hosszú kocsányon függő virágok az idősebb ágrészeken jelennek meg.
A csésze pirosas, a sziromlevelek sárgák.
A pentamer (öttagú) virágot rovarok porozzák be.
A virágok délután nyílnak ki, és egész éjszaka nyitva maradnak.
Az ellipszoid alakú termés 15–30 cm hosszú,
sárga, narancs, piros, lila vagy barna színű. A terméshús fehér, rózsaszín vagy barna.
Egy-egy termésben általában 60 mag nő.

A kakaófa (Theobroma cacao) A kakaó eredeti felhasználása

Amerikában a bennszülöttek már régóta ismerték a kakaófát,
aminek magját tápszernek és pénznek egyaránt használták.
A termesztését a maják kezdték el i.e 1500 körül.
Amire Cortez katonái megérkeztek Mexikóba,
a kakaó elterjedési területe sokszorosa volt eredeti őshazájának.
Az utolsó azték uralkodók palotájában halmokban gyűlt a kakaóbab.
A legenda szerint a kakaó volt az aztékok szent madara, a kvézál eledele.
Peruba is az indiánok közvetítésével jutott el.

A kakaóbab jóval az európai invázió után is fizetőeszköz maradt.
A maják, később pedig az aztékok és az inkák már négyféle kakaóitalt ismertek.
Ezek egyike a sokoatl vagy más néven habos víz,
amit kakaóból, kukorica- vagy maniókalisztből, mézből, vaníliából és vízből készítettek,
emellett cukorral, fahéjjal és ánizzsal ízesítettek.
A magvakat borító fehér terméshúst csemegeként ették,
a termés más részeiből használati tárgyakat és szereket (terméshéj → kanalak,
pohár, edények; levelek → háztető; kakaóbab → gyógyszer) gyártottak.

A kakaó Európában

A kakaó elterjesztésének kulcsfigurája egyes források szerint Kolombusz,
mások szerint Cortez volt. Bárkinek is van igaza,
a spanyolok hozták be a kakaót Európába, és innen került tovább Afrikába, Ázsiába.
A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból,
ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába,
ahol csokoládéitalt főztek belőle.



Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban.
A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egyidőben terjedt el Európában.
Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte.
Az osztrák és francia nemesség a spanyol udvarból vette át divatját —
divatról lévén szó, legalább annyian ellenezték, mint ahányan éljenezték.



A csokoládészeletet 1847-ben találták fel.
A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.

Linné istenítette, ezért adta neki a Theobroma,
azaz „az istenek eledele” latin nevet.
Clusius, híres francia botanikus ellenben azt mondta:
„a kakaó csak a disznóknak való.”

A nyugat-afrikai Aranyparton a franciák,
Ázsiában és Ausztráliában az angolok ültettek elsőként kakaót a 19. században.
Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények:
szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni.

A 17. századig csak itták, napjainkban azonban már leginkább csokoládéként esszük.

A világ kakaótermelése

Bár a kakaó az amerikai kontinensről származik,
a világtermelés kétharmada Afrikában: Elefántcsontparton, Ghánában,
Nigériában és Kamerunban terem.
A harmadik harmadot Dél-Amerika: Brazília és Ecuador állítja elő.
A világ éves kakaótermelése hárommillió tonna.
Ennek legnagyobb része az ún. Forestero fajta (80%),
mindössze 5%-a a betegségeknek kevésbé ellenálló
Criollo és 10% a kettő hibridje, a Trinitario.

A kakaó hatóanyagai

A kakaó fő hatóanyaga a teobromin,
amiből 100 g csokoládé mintegy 100 mg-ot tartalmaz.
Diuretikus hatású, akárcsak rokon vegyületei, a koffein és a teofillin.
A hatás intenzitása koffein-teobromin-teofillin sorrendben nő.
Az úgynevezett xanthin-származékok a központi idegrendszert is befolyásolják:
serkentő, izgató hatásúak, emelik a vérnyomást.
Itt a hatás intenzitási sorrendje éppen fordított: teofillin-teobromin-koffein.

A nyers kakaóbab összetétele

Hozzávetőleges mennyiségek:

• Kakaóvaj: 44-46%
• Fehérje: 11-14%
• Cellulóz: 9%
• Keményítő: 7-11%
• Csíra: 2%
• Természetes színezék: 4%
• Víz: 8%
• Ásványi anyag: 2,6%
• Teobromin: 1,2-1,5%
• Cukrok: 1%
• Koffein: 0,2%

• 

Félkész termékek

• Kakaóvaj: A kakaóbabból vagy a kakaóbab részeiből nyert zsíranyag.
• Fontos tulajdonsága, hogy 30 °C-on kemény, 36,5 °C-on (testhőmérsékleten) viszont teljesen megolvad.

• Kakaópor: Tisztított, hántolt és pörkölt kakaóbabból nyert por,aminek (szárazanyagra számítva) legalább 10% kakaóvajat kell tartalmaznia.

További, gazdaságilag jelentős fajok

A nemzetség két további fajának van gazdasági jelentősége:

• A nagyvirágú kakaó (avagy kupuazu, Theobroma grandiflorum) virága és termése is nagyobb a kakaófáénál. Termése bogyótermés.
• Fehér kakaó (avagy macambo, Theobroma bicolor).

Mindkettő belső gyümölcshúsából és pulpájából zseléket készítenek,
süteményekbe, édességekbe teszik, és likőrt is főznek belőlük.
(A magokból csokoládé is készíthető.)

Egyéb felhasználása

Kakaófák sokfelé díszlenek Európa üvegházaiban.
Szép termő példányai megtalálhatók a szegedi
és a vácrátóti botanikus kertekben, a budapesti pálmaházban és a füvészkertben.