A szellem ősi társasjátéka ez a talányos kérdés: végzet-e, vagy véletlen.

Még vallásos nézetek is épültek fel rajta.

Tagadhatatlan tény, hogy a Véletlen megvan,

sőt igen nagy úr: civilizációnk igen sok nagy jótéteményt köszönhet neki,

elsősorban a találmányok egész sorát...

Egy bizonyos Eduard Benediktus nevű csehországi ember a pulykaharagjáról volt ismeretes.

Ha megharagudott, ami gyakran megesett vele,

akkor hirtelen dühében tört-zúzott, ami csak a kezeügyébe esett.

Egyszer dühében földhöz vágott egy flaskót amelyben valamilyen vegyszert tartott.

A fiaskó nem tört el, hála a vegyszernek, amely átitatta az üveget.

Benediktus így jött a törhetetlen üveg nyomára.

Az Ur 1337. esztendejéig az emberiség nem ismerte a levélborítékot:

A levelet csupán a papír egyik oldalára írta,

s aztán művésziesen összehajtogatta, kívül pedig pecséttel zárta le.

Ekkor jött rá egy papípkereskedő, hogy a levelet külön borítékba is lehet zárni,

s akkor sokkal többet lehetne a papírra írni.

Ez a véletlen ötlet szülte meg a levélboríték gondolatát száz évvel ezelött.

A keménygallér divatját is a véletlen szülte,

mégpedig nem is férfi, hanem asszony agyából.

Ez az asszony megúnta, hogy annyiszor mossa a férje ingét,

amelynek csak a gallérja piszkolódott be.

Levágta az ing gallérját,

amelyet ettől fogva már hét közben több ízben is ki lehetett cserélni.

S ezzel aztán keménygallér, nemcsak a keménygallér,

hanem az inggomb, ez a pompás kis gépezet is megszületett.

Körülbelül 1910-ig nem ismerte az emberiség a gumi-cipősarkot.

Egy gyári munkásnak, aki társaival együtt fatalpú cipőt hordott az üzemben

s ezzel óriási kopogást okozott, jutott véletlenül az eszébe,

hogy - radirgumidarabokat szegezzen cipője talpára.

Példáját társai követték, s ezzel elvileg fel volt a gumisarok fedezve.

Sajnos, az illető munkás elfelejtette találmányát szabadalmaztatni!

A ceruzahegy-védőt pedig egy szerencsétlen irodai alkalmazott találta fel,

akinek zsebkendő-zsebében minduntalan letörött a ceruzája-hegye.

Elébb csak egyszerűen papírból csavart egy sapkát a ceruzája végire.

Ezt az ötletét aztán átadta egy bádogholmikat préselő gyárnak,

amely ötven pengőt fizetett ki az illető alkalmazottnak ezért a véletlen ötletért.

Az egyik angol szövőgyárban az egyik szövőmester elvétette véletlenül a csévék sorrendjét,

úgyhogy nem sima, hanem bolyhos szövet került ki a vetélő alól.

Eleinte kétségbeesett, hogy elrontott egy egész véget.

Az egyik ügynök azonban kész örömmel vásárolta meg a „hibás” véget,

mert agyába ötlött, hogy a bolyhos szövet jobban issza fel a vizet.

Ezzel kész volt a „frottír”-törülköző.

Az itatóspapíros is gyártási véletlennek köszönheti a létét.

Egy papírgyárban a lenrongyokból készült papiros

egy enyvezetlen és laza darabját bevittek az igazgatósági irodába,

ahol addig porzóhomokkal itatták a leveleket.

Az igazgató friss levelére véletlenül ráesett a laza papír,

amely természetesen pompásan magábaitatta a tentát.

Ettől fogva berendezkedtek az új itatóspapíros gyártására.

Mi okunk volna kételkedni benne,

hogy Arkhimedész fürdőjébe szállva fedezte föl a törvényt,

mely szerint akármely folyadékba mártott test

éppen annyit veszít súlyából,

amennyit a helyéből kiszorított folyadék nyom.

  A gőzgép feltalálóinak miért ne adhatott volna ötletet

a fazék födelét emelgető pára?

Kétségtelen, hogy a melegített levegővel töltött léggömb

első gondolata akkor támadt a Montgolfier testvérekben,

mikor egyszer annonay-i papirosmalmuk mellett

hulladékokat égettek el, s egy ócska papiros zacskó

felpuffadva szállt föl a lángok közül.

Böttger a paróka lisztezésére való porban lelte meg a porcelánföldet,

mikor aranyat kutatott benne.

A foszfor fölfedezését is alkimista kísérleteknek köszönjük.

A fotográfia úgy keletkezett,

hogy Niepce a rézkarcolásnak valami új módját kereste

sötét kamarába tett kátrányos lemezekkel.

Az érintkezéses elektromosság megismerését Galvani

az ő híres békacombjainak köszöni.

Miért volna lehetetlenség, hogy egy hollandiai pápaszemcsináló,

Lipperstey, kis fia két üveglencsével játszva,

egyszerre fölkiáltott:

"Nini, édesapám, lejött a toronyrul a kakas!",

mert a lencséket véletlenül kellő távolságban tartva,

a torony csúcsára nézett rajtok, s igen közelnek látta.

Nobel véletlenül keverte a salétromsavat a glicerinnel,

s az így keletkezett robbanószer

mindjárt le is szakította egynéhány ujját.

A híres kieli professzorról, Esmarchról nevezett rugalmas pólyát,

mely annyi embervér hiábavaló ontásától szabadította meg

az amputáló orvosokat, mondják,

egy kórházi szolga gondolta ki aközben,

hogy gumi harisnyakötőjével játszott.