Pataki Mária Erzsébet

Farsangnapi...

Farsangnapi maszkos bál,
Jancsi huszár szalutál.
Bajszát pödri a cica,
Bolhát kerget a kutya.
Itt a bohóc, hópehely,
A csacsi is nagy füllel.
Erre döcög a malac,
Párja a kis kukac.
Málnát iszik a medve,
Az egérrel kettesbe.
Víg zenére táncolnak,
Habos fánkot majszolnak.
Farsangnapi maszkos bál,
Jövőre is visszavár!

Szuhanics Albert

Farsangi eső

Farsangnak van ideje most,
a kalapom felteszem.
Beöltözöm maszkabálba,
te is gyere el velem!

Én leszek ott Kossuth Lajos,
s a télnek azt üzenem;
Esik eső kalapomra,
de hó nem fog sohasem!

Megforgatom Hófehérkét,
az álarcom felteszem.
Nem fog engem megismerni,
így szólít majd "Hercegem!"

Nem tudja majd, hogy Haynau
itt a bálban keresi...
A mérgezett almájával,
s azt hiszi, megeteti.

Űzzük együtt el a telet,
nem gátol Ferencz Jóska.
Jöhet tavasz, új kikelet,
s házunkra száll a gólya!

"Esik eső karikára,"
farsangolás idején.
"Kossuth Lajos kalapjára,"
míg mulatunk, te meg én...

Nagy Sándorné

Farsang

Farsangra készül,
Panni.
Nagy haját ki kell,
Bodorítani.

Minek öltözzek?
Kérdezi magától.
Táncolni szeretne igazából.

Készül a jelmez,
Nagy az izgalom,
Én biz a hastáncot,
Eltáncolom.

S belibben rózsaszín,
Ruhában.
Panni szíve gyorsan ver,
Izgalmában.

Megszólal a zene,
Már csak arra figyel.
Kecses mozdulattal.
Hastáncot lejt el.

Síri csendben nézik,
Táncát.
Zuhatagban omló,
Szép nagy haját.

Sikernek taps,
A jutalma.
Panni ettől nagyon,
Boldog ma.

Mosolyog a szája,
Hisz ott van.
Családja.
Szemében ragyog.
A szeretet lángja.

Szuhanics Albert

Farsangi harsány télűző

Ihaj-csuhaj, farsang van,
az álarcom felraktam.
Hogy ki lehet alatta?
Sosem jössz rá, te bamba!

Ihaj-csuhaj, maszkabál,
én vagyok, ki kiabál!
Úgy imbolygok, szűk a korzó,
a hasam egy boroshordó!

Egy hordó bort kiittam,
megforgattam, ki itt van!
Kivirult az álarcom,
olyan piros az orrom!

Veres orrú apáca,
benne vagyok a pácba`.
Ezért gyorsan bút mímelek,
egy púpos nőt hátba verek!

Ettől lesz majd szerencsém,
táncot járok Velencén!
Én leszek ott Elemér,
a dúsgazdag vakegér!

Ihaj-csuhaj, rézbanya,
én vagyok Teréz-anya!
Az álarcom alakja
olyanra van faragva!

Ihaj-csuhaj, nyúlcsülök,
én máris lecsücsülök!
Innom kell még, nem elég,
mégsem vagyok szentfazék!

Attól leszek tüzes sárkány,
mint egy állat, olyan harsány!
El kell űznöm a telet,
barátaim... veletek!

Timár Judith

Téli temetés

Falu népe készülődve hirdeti a maskarát
Ellepi emberek zöme az elhavazott utcát.
Ujjongva ünneplik húshagyó nap keddet
Mulatozás időszaka ezennel eltemetkezett.

Hamubotos legények beöltözve kurjongatnak
Cigány muzsikusok talpalávalót dalolnak.
Székelyruhás lányok, legények mulatnak
Ölelkezve a falu utcáin végigvonulnak.

Régi hagyományt elfeledni nem hagyják
Illyés szalmabábút szekéren meghordozzák.
Falunépe felvonulva kíséri utolsó útjára
A nap bezárásával teszik őt tűzlángra.

Község háza táján útjuknak véget ér
Elégetik a pocakost, a jólét neki befellegezvén.
Ezen nappal a böjtöt neki el is rendelik
Siratós vénasszonyok a búcsúzást éneklik.

Temetést rendez a falú apraja-nagyja
Farsangot búcsúztatják minden évben, mulatva.
Előkerül boroshordó íze, sütemény s a pálinka
A bábakalács felkerül a szeretők bundasapkájára.

Álarcosok bálja

Orgonán és verklin
táncol a rideg öröm,
ráncos kezek langy ütése
s koppan a hosszú köröm.

Telve a terem
csupa cicomás alak,
romlottság rejlik
az álarcok alatt.

Rongy és tüll
vagy drága selyem,
szajha ma mind a zene
szajhája minden tetem.

Groteszk vonaglások
metódusa a
túlvilági muzsika
hipnózisa.

Buja ujjak nyúzzák
a hegedűhúrokat,
a vonó viaszos bőre
majd leszakad.

Démoni dallamok
ölelik a mulatók testét,
megbűvölve vele az
elátkozott estét.

Mindenkit mámorba
ejt az italok íze,
vedelni! Mértéktelenség
itt a mérce.

Díszes maskarák sokasága
az egész ünnepély,
a tangó ritmusától
felforr a szenvedély.

Bűnös érintések s csókok
szennyezik a szűz idomokat,
éktelen ékszerként pecsételik
a finom vonalakat.

Az óra mutatói
éjfélben egyesülnek,
a táncoló lábak
lassan kimerülnek.

Kis cipellők kerülnek le
lukasak a talpak,
édes genny csordogál
feltörtek a sarkak.

Már csak a mélyhegedű nyekereg
oly fáradhatatlan kéjjel,
hogy az óra megállni látszik
és örökké tart az éjjel.

Timár Judith

Álarcos tánc

Magamra öltöm kis köpönyegem,
Foltos bár, de én nem szégyellem.
Szegénység, nyomor az élet átka,
Mit számít, ha ragyogó szívem gazdagsága.

Elindulok, hát hosszú útra térek,
Szegény ember őszinteséget keresek,
Hogy ki tud jólétben böjtöt tartani,
Ha kell szívével szeretetet osztani.

Barátok társasága sodor egy bálba,
Színes ruhák, tollas álarc, zene zúgása,
Farsangi lakoma, egy napos dínomdánom,
Álarcos tánca felkarolta a napom.

A köpönyeg az még mindig így feslik,
Szakadtan, foltosan szürkében pompázik.
Farsangi maskarát, ruháit jövőre elrakjuk,
De a szívünket mindig magunkkal visszük.

Legyenek hétköznapjaink rongyosan fényesek,
Baráti szeretet mindig maradjon értékesnek.
Szívünket öltöztessük őszinte lelkületben,
Hogy minden napunk ragyogjon szeretetben.

Szuhanics Albert

Télűző

Völgyvidéken állnak a hegyeim,
farsangolás ideje vár.
Maszkabálba mulatozzunk,
legyen víg a február!

Inkognitó... felöltöm köpenyem,
álarcom mögé rejtezem.
Wass álarcú Albert lettem,
lúdtollam a fegyverem.

Megforgatom én Mona Lisát is,
míg arcomon titkos mosoly.
Kívül vidám piros orcám,
de bús szívem bent komoly...

A sziámi hercegnő partnerem,
karneválra ő összenőtt.
Nem az ital miatt látok
karjaimban én két nőt.

Igyuk ki a mély pezsgős poharat,
víg zenekar, játszd a zenét!
Meneküljön a hideg tél,
ebből most már épp elég!

Legyél te a karnevál hercege,
uralkodj míg felkel a nap!
Menekül már a hideg tél,
ihaj-csuhaj nem marad!

Meneküljön a hideg tél,
ihaj-csuhaj hamarabb!

Átyim Lászlóné

Közeleg a farsang

Eljött már a február
Nemsokára maszkabál
Februárnak közepe
Itt a farsang ideje

Készüljön hát mindenki
Maskarába öltözni
Szedjen elő rossz ruhát
Készítsen hát maskarát

Kinek éles, s vág az esze
Sok ötlettel lehet tele
Foltot rak a ruhára
Csizmát húzzon a lábára

Ha már kész a maskara
Induljunk a farsangra
Kergessük el a telet
Jöjjön már a kikelet

Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él
Együtt várunk a tavaszra
Sok csicsergő kis madárra.

Szabó Irma Éva

Farsang (Batyusbál)

Mindegy ez nekünk, egyre megy,
Ferde nappalok, egyenes tornyok,
Aranytól roskadó színes arcotok,
Rengő szoknyátok, skót gatyátok ritmikus nóták,
Sose látott pityókás móka vár ránk.

Most arra gondolni sem merek,
Nehogy megrémítselek Titeket,
Hogy ti gézengúz felnőtt "gyerekek",
Szomjazó torkú egyedi egyedek,
Félig meddig rátok ismerek?

Arcom eltakarom, szemem elfedem,
Remélem elrejtem előletek kilétem.
Senki ne gyanítsa, ki vagyok ma este!
Ne tudják, ne sejtsék,

Azt akarom tündér szárnyú lepke legyek,
Vagy gőgös királyi pofa, császári csemete.

Nézd, milyen érdekes, hát ez ki fene lehet?
Éjfél előtt hatvanhat óra ötvenöt perccel,
Mindjárt itt a holnap, pedig alig múlt a tegnap.
Az idő csak rohan, fut maga előtt, elől, vagy utána.

Mari után a Jani, Péter előtt majdnem
elájult a Gizi, a fodrai tartották csak talpon.
Vagy a szomszéd válla, vagy a kopó kidülledt sasszeme,
de mi gondod vele?

Nézd a párokat hány évszázadosak:
Ez itt biztos III. Richárd, Ő meg VIII. Henrik:
És a rengeteg neje, hova bújt előle?
Avagy a kegyetlen uralkodó hova tette,
Netalán tán fejüket vette?!

A kutya se ugatott, a cica nem nyávogott,
Mert nem volt miért, se csont se egér.
De ébredj te Múmia, látod ott azt a hölgyet,
azt a mázos pisze babaarcú rézbőrű szőkét!

Fogadjunk, hogy elmúlt száz, a kék ég neked ráz!
S mit szólsz a Leóhoz, vagy ahhoz a bohóchoz,
Csíkos a pofája, mint a zebra lába,
rizsporos a nyaka s nincs fej felette.

Ám Leónknak sörénye vörösen ring rajta,
Mint lila tenger tajtékzó habja.
Katicabogár belibbent és nem szállt,
Pettyeit viseli, hány púp van a hátán.
Nem púp, te tudatlan ember,
az a teve, nem tudtad te ősremete?

Kisült a békacomb, a parádé végtelen,
ez öltözék olyan lehetetlen,
Füle, mint a szamáré, lába az elefánté,

Farka, mint a lónak, kezei medve mancsosak.
Hogy nevezzük, legyen ő a farsangi fóka?

Amott mit is látok, szép, üde vadvirágot,
Illatos viola, rózsaszín rózsa, lila ibolya,
Leültem tegnap a hóba, - azon töprengett-,
A távolban lévő eszem, minek is az nekem!

Ide elhoztam a jókedvem, kicifráztam,
Felcicomáztam, cipellőbe tettem a lábam,
Felvettem ruhámat, kipingáltam a lelkem.

Kalapom fedőmre tettem, fapofát ki-bevágtam,
S elráncigáltam Farsangba a fánkon lévő
Majmom. Karon fogtam, tamtamot daloltam.
Felvertem az út csendjét, s hoztam nektek egy szelencét.

Azt nem nyitom ki, mert Andersen Griffmadara.
Vagy Aladdin táltos Dzsinnje, elrepíthet messze.
Akkor elmaradna a mai mesebeli Farsangi Móka,

Hogy ez ne következzen be, tapsoljon
Kezetek, lábatok táncoljon, szóljon a muzsika,
Boldog, vidám, farsangi hangulat, fel-fel talpra!!!
Hajnalig zengjen sok szép dal és nóta!!!

Az is remek, ha mindezt a mókát, délutánra teszed!
Jókedvedben a házat szétvered!!!