Fény, virág, remény

 ~ Devecsery László ~

Nevet, kacag a tavasz,
pajkos, kedves és ravasz,
hisz’ a szél messze szaladt,
nem maradt az ég alatt:

csupán fény, virág, remény,
az új évszak küszöbén,
bimbók nyílnak a fákon,
millió kicsi ágon,

sok-sok feslő virágon,
a tavaszi világon,
pihe-könnyű szél zenél:
hisz’ messze szaladt a szél.

HÓvirágJÁTÉK

 ~ Devecsery László ~

Hóvirág, te hóvirág!

Pelyhekből van a ruhád?

Zöld selyem a kalapod,

könnyű szélben ringatod.

Március

 ~ Szécsi Margit ~

Déli szellők fújjatok csak,

játszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág.

Szebb a somfa gyönge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot

félredobni, s könnyeden

játszani és birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni;

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld -

Jöjj el tavasz, földről, égről

már a telet eltöröld!

Tavasz-elő

 ~ Juhász Ferenc ~

Habosra elbágyadt

a jégfényű ég,

olvadt ragyogásban

a lenti vidék,

a kopasz faárnyék,

kéklik a havon,

friss patak csillámlik

a kocsiúton.

A kakas a hóban

rikkant egy nagyot,

piros farka tolla

mint rubint ragyog,

olvadoz a zuzmó

a fűszál hegyén,

s rengedez már csilló

harmat a helyén.

Tavasz-ébresztő

 ~ Csanádi Imre ~

Ébredj új tavasz,

jégtörő, sugaras,

gallyat gombosító,

rügyet rojtosító,

mindenféle madarat

víg versre tanító!

Hófoltos még a határ

 ~ Kányádi Sándor ~

Hófoltos még a határ

s a dombok oldala.

Szunnyadoz még a kökény

s a galagonya.

Alszik még a rengeteg

s a kertekben a fák,

de nyitogatja fehér

szemét a hóvirág.

S az ibolya is ébredez

a sombokor alatt:

költögetik a szelíd

napsugarak.

Az ibolyatő fölött

a sombokor pedig

álmában már színarany

virágot álmodik.

Márciusi versike

 ~ Kányádi Sándor ~

Tavaszt  csörög a szarka,

tavaszt.

Zöldülni kezd a barna

haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge

határ.

Erőre kap a gyenge

bogár.

Szelídülnek az ordas

szelek.

Barkákat hány a bokros

berek.

Bukfencet vet a játszi

patak.

Már csak a hegyen látni

havat.