A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

Hegyek mögött készülődve gyűjti erejét a Tél,

és hadrendbe állítja félelmetes seregét.

Első sorban áll a hideg, hűti majd a levegőt,

jöttére előveszünk nagykabátot, fejfedőt.

Második sorban áll a fagy, feladata nagyon nagy,

ahol ő megjelenik, minden megkeményedik.

.Harmadik sorban áll a hó, a hófehér takaró,

a pihén-puhán, pörögve-forogva aláhulló.

Negyedik sorban várakozik a hideg szél,

ha süvítve elindul, senkit, semmit nem kímél.

A Tél elégedetten szemléli várakozó seregét,

s, egy szélfuvallattal elhagyja rejtekhelyét.

Eljött,pedig nem hívtam,

még csak rá se gondoltam!

Csendben jött, szinte már bujkálva,

még csak erőt gyűjt, egyezkedik a nyárral.

De már én is, és a fák is fáznak.

reszketve féltik a még zöld lombsátrat

.Pedig még csendben van,

csak néha egy hűvöset szusszan,

de lehelete nyomán az ecetfák pirulnak.

Oly csendben vár,mint ahogy a hóhér várja parancsát

,majd egyszer csak lecsap,és elvégzi dolgát!

Mielőtt jön a nagy úr, a Tél,előtte kitisztítja útját.

a vénséges platánfák mint rokkant matrónák,

önként vetkőznek,ha előveszi ostorát!

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!