Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked.

Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak.

A világ szép s az emberek jók.

A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség,

mely ragályos és időnként visszatér.

Akár a pestis vagy a nátha.

S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat.

De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül

van még egy másik világ is és ez az igazi világ.

Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid

és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz

egy életen át, ebből az igazi világból ered,

és ahhoz a mesterséges másik világhoz,

melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van,

mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét

midőn a földből előbúvik.

Ha felületesen megnézed, azt hiheted,

hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja

a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.

Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég.

Elég a hóvirág is vele, az igaz.

De jövő tavasszal előbúvik megint.

Miért? Mert gyökere mélyebben volt,

mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.

Így van ez veled is, testvér.

Gyökered nem ebből a világból való,

amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad

s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai:

Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül

az igazi világba, akár a hóvirág.

Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között

abban a világban.

Wass Albert

A világ szép és különös.

Csak sok benne nagyon a beteg ember.

Az izgága, az irigy, a gyűlölködő.

A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős.

Fertőzik és rontják a világot,

amennyire adottságaiktól kitelik.

De egészen elrontani nem tudták mégsem,

ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem?

Mert a Világ anyja a Természet,

s a természetben az ember nem egyéb,

mint egy kis pajkos tréfa.

Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.

Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán,

mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.