Virágmezők

A napot elnyelik a felhők,
fut, kopog a zápor,
érzed, tavaszi nátha zsírja
olvad a levegőben:
Hallgasd mint csörögnek ott
a bajuszodó fák,
egy pillanat s megint meleg lesz,
párás meleg,
míg távolabb gőzölög a vetés
a tejszín ég alatt ...
Ó, végtelen ngy ragyogás:
zöld, zöld, gyenge zöld,
- mily öröm
bolond szeszélyedben fürödni!
Csendülj hát szimfóniára,
színek és ízek csordulása
boldog szétszórtság!
... Itt a hárfára-zengő
lila kis pataknak tükrében
barmok illegetik magukat,
nevetnek s olykor nagy kortyokat
isznak, amott a sásban pelyhes
békanyál virul.
Berda József

Az életnek mi haszna mondd,
Ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
Tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
Hogy mókáz mókus a dióval!
Néznéd, amint a Nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt, várnod kellene.
Látod kigyúlni mosolyát,
S nem várhatsz, menned kell tovább.
Hogy élhetsz így, szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?
William Henry Davies

A természet nem azért teremtette a szemeket,
hogy ne lásson azokkal az ember,
és nem azért adta a szerelmet,
hogy ne szeressen az ember.
Amelyik törvény kiszúrja a szememet,
hogy vak legyek, mert azt az erkölcs kívánja;
amelyik törvény ráteszi a lábát a szívemre,
hogy ne dobogjon, mert az egyház morálja így kívánja,
az lehet égből származott törvény,
de nem lehet erre a földre való.
Gárdonyi Géza

A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!
William Shakespeare





























