A napot elnyelik a felhők,
fut, kopog a zápor,
érzed, tavaszi nátha zsírja
olvad a levegőben:
Hallgasd mint csörögnek ott
a bajuszodó fák,
egy pillanat s megint meleg lesz,
párás meleg,
míg távolabb gőzölög a vetés
a tejszín ég alatt ...

Ó, végtelen ngy ragyogás:
zöld, zöld, gyenge zöld,
- mily öröm
bolond szeszélyedben fürödni!

Csendülj hát szimfóniára,
színek és ízek csordulása
boldog szétszórtság!
... Itt a hárfára-zengő
lila kis pataknak tükrében
barmok illegetik magukat,
nevetnek s olykor nagy kortyokat
isznak, amott a sásban pelyhes
békanyál virul.

Berda József

Az életnek mi haszna mondd,
Ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
Tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
Hogy mókáz mókus a dióval!
Néznéd, amint a Nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt, várnod kellene.
Látod kigyúlni mosolyát,
S nem várhatsz, menned kell tovább.
Hogy élhetsz így, szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?

William Henry Davies

A természet nem azért teremtette a szemeket,

hogy ne lásson azokkal az ember,

és nem azért adta a szerelmet,

hogy ne szeressen az ember.

Amelyik törvény kiszúrja a szememet,

hogy vak legyek, mert azt az erkölcs kívánja;

amelyik törvény ráteszi a lábát a szívemre,

hogy ne dobogjon, mert az egyház morálja így kívánja,

az lehet égből származott törvény,

de nem lehet erre a földre való.

Gárdonyi Géza

A természet varázsát ontja bőven.

A fűben, a virágban és a kőben.

Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!

William Shakespeare